Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Barabás László: Adalékok a szatmári sváb népcsoport megszervezéséhez az 1920-as évek közepén

Barabás László ADALÉKOK A SZATMÁRI SVÁB NÉPCSOPORT MEGSZERVEZÉSÉHEZ AZ 1920-AS ÉVEK KÖZEPÉN Az első világháborút követően a külföldi német népcsoportok jelentősége a hivatalos német külpolitika, de a külföldi németséggel foglalkozó szervezetek számára is lényegesen felértékelődött, részben a nekik szánt szerep is megváltozott. Különösen vonatkozott ez Közép- és Kelet-Európa térségére. * Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása nyomán az eladdig bár egymástól alkalmanként távol, de többségében jól körülhatárolható tömbökben és főként egy állam keretei között élő németség az új politikai határok következtében öt állam között osztódott fel a következő megoszlásban: Trianoni-Magyarország: 551 211 /a lakosság 6,9 %-a/, Csehszlovákia: 150206 /a több mint hárommilliós szudétanémetséggel együtt 23,4 %/, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: 4,2 % /korábban többségében szintén Magyarországhoz tartoztak/, Ausztria: 221185 /kisebbségi helyzetük megszűnt, az államalkotó etnikum részévé váltak/ és NagyRománia: 534 427 /4,5 %, amelynek többségét az erdélyi szászok és a bánáti svábok alkották/.

2 Már az első világháború előtt a német népcsoportokat több szervezet beépítette a német expanziós tervekbe, ezek közül az egyik, amely különösen a fent jelzett régióban volt aktív, a Pángermán Szövetség volt.3 A régebbi szervezetek mellett az újak egész sora alakult, amelyek kizárólag vagy döntően a békekötések nyomán jelentősen megnövekedett létszámú külföldi németség kutatását, a velük való kapcsolatfelvételt és -fenntartást tűzték ki célul.4 A szintén nagy múltú, de befolyását a weiman időszakban növelni tudó, alkalmazkodóképesebb Vérein fur das Deutschtum im Ausland a német kisebbségek szerepével kapcsolatban úgy vélte, hogy "a német nép jövője lényegében attól fog függni, hogy sikerülni fog-e a birodalmi határokon kívül élő néptársakat népiségükben megtartani és őket kultúránk és gazdaságunk jövőbeni kiterjesztéséhez felhasználhatóvá tenni. "* Nem mindegyik felfogás igyekezett a közvetlen gazdasági érdekeket ennyire direkt módon érvényre juttatni a külföldi németséggel fenntartandó kapcsolatok rendszerében. Itt csak utalni kívánunk arra az 1920-as évek első felében, közepén folytatott, újra és újra fellángoló, teljesen soha meg nem szűnő vitára, amely a külügyi kultúrpolitika szerepének és céljainak meghatározása körül zajlott. Jóllehet teljesen eltérő alapállásból, de két irányzat is a klasszikus kultúrpolitika irányvonalának erősítésének kívánalmát fogalmazta meg. Az egyiket C.H.