Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Barabás László: Adalékok a szatmári sváb népcsoport megszervezéséhez az 1920-as évek közepén

Becker, a későbbi porosz kultuszminiszter képviselte, aki nem kevés idealizmussal a fichtei nemzeti kultúrállam gondolatáig nyúlt vissza, amikor úgy vélte, hogy "külpolitikánkkal mindaddig hajótörést fogunk szenvedni, ameddig azt a kereskedői és ipari magángazdasághoz igazítjuk, kultúrpolitikai ideálok helyett. Eddig a kultúrpolitika a külpolitikában a gazdasági befolyás előmozdítója volt vagypedig kegyes cicoma a kereskedői váltón. A jövőben szilárd kultúrpolitikai céloknak kell gazdaságpolitikánk számára is irányvonalként és korlátként is szolgálni''.° A wilhelmiánus korba visszamutató konzervatív alapállásból Martin Spahn fogalmazta meg az integráló szándékú birodalmi gondolatot, amelyet aztán Max Hildebert Boehm ötvözött a nép, mint meghatározó politikai kategória fogalmával, a kor kívánalmának megfelelően populista alapra helyezve azt. Ebben a gondolatrendszerben a külföldi németség kérdését nem erőszakos hatalmi politikával kellene megoldani, hanem az európai népek új rendjének nagyvonalú kialakításával, amely lehetővé tenné Németország közép-, kelet-európai vezető szerepének biztosítását. ^ Az eltérő eszmei indíttatással együtt a német népcsoportok felkarolásának az igénye Németországban az első világháborút követően beépült a napi propagandába és gyakorlatba. Ez az igény azonban megfogalmazódott, az új államok kialakulásával felerősödött a népcsoportok részéről, így a romániai németség részéről is, amelynek több értelemben is peremhelyzetbe került részét jelentették a szatmári svábok. Ezen népcsoport feltérképezésére, gazdasági, politikai, nyelvi, kulturális helyzetének felmérésére 1921 és 1925 között került sor.** Ebben az időszakban már a szatmári területnek is juttattak németországi ösztöndíjakat^, intenzívvé vált a terület bejárása egyrészről diákok részéről, akik ott felmérést is végeztek a magukkal vitt kultúrműsor terjesztésén kívülmásrészről egyéni vagy csoportos utazók részéről, akik a területet gazdasági szempontból kívánták feltárni^. A Schutzbund vezetőjének, E. Loeschnek 1925 tavaszi szatmári körútját követően született meg a Deutsche Akademie döntése a szatmári németség felkarolásáról, amely ennek a kis népcsoportnak az életében fordulatot jelentett. Az egyes társadalmi rétegekhez eltérő módszerekkel közelítettek, hogy az érintetteknek lehetőleg azonnal, közvetlen előnye is származzon a DeutschSchwabische Volksgemeinschaft-hoz való tartozásból. A bánátiak által megbízott Szatmár - referens, dr. Egon Gundhart ennek szellemében 1925. december 27 1926. január 9-ig megszervezte az első tanfolyamot Nagykárolyban a helybeli és környékbeli német tanárok számára. *

2 A tanfolyam közvetlen indokaként Gundhart azt jelölte meg, hogy fel kell készíteni a tanárokat a magyar tannyelvű iskolák németeknek történő visszaadására. A tanárok nyelvtudása ugyanis nagyon hiányos ill. már gondolkodásukban is elmagyarosodtak, így a "visszanémetesítés" leghatékonyabb