Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Galambos Sándor: Első világháborús segélykérelmek Nyíregyházán

Természetesen, a leszakadók, lemaradók tábora sokkal nagyobb volt annál, mint amit a törvények átfogtak. Az összlakosság kb. 1 %-a kapott csupán hatósági segélyt. E segélyek azonban nem, vagy alig tették lehetővé a biztonságos megélhetést. Az első világháború kitörését követően az állam a jelentősen meglódult infláció és a hadikölcsönök révén a megnövekedett terhek nagy részét a lakosságra hárította át. Különösen komoly zavarok léptek föl az élelmiszerellátásban az ország hadműveleti körzetekhez közel eső északkeleti részén. Az egyes családok megélhetési nehézségeit fokozta az, hogy gyakran az egyetlen kereső vonult be katonának. Több ezer nyíregyházi polgár is harcolt a frontokon. Közülük 920 nem térhetett vissza otthonába, életét vesztette a háborúban. A nagy áldozatokat követelő hadiesemények idején megnőtt a társadalom szolidaritása, segítőkészsége a legínségesebb körülmények között élők iránt. Nyíregyházán is több egyesület szervezett jótékonysági akciókat. Az étkeztetés, a szállás biztosítása, a természetbeni adományok mellett gyakori volt a készpénzsegély. Évenként egyszer készpénzben osztották szét érintetlenül hagyott törzstőkéjük kamatait az alapítványok. Nyíregyházán a dualizmus korszakában mintegy száz világi célú alapítvány működött. Ezek a támogatandók körét a szociális vagy a teljesítmény elv alapján határozták meg, illetve egy részük mindkét szempontot egyszerre érvényesítette. Az első világháború idején a városban öt olyan szociális alapítvány létezett, amelyiknek az iratanyagában segély iránt benyújtott kérelmek vannak. ^ Az 1888-ban létrehozott Nikelszky Mátyás-alapítvány 1000 Ft-os alaptőkéjének 5 %-ra rúgó kamatait minden év március 21-én két elaggott, elszegényedett városi polgárnak juttatták. 3 Az alapító a kérelmezők között előbbre sorolandónak kérte az iparosokat és az evangélikusokat. Az alapítás után egy évvel pedig egy pótrendelkezéssel egyértelművé tette, hogy adománya nemcsak a férfiakra, hanem az özvegy nőkre is vonatkozik. Az 1892-ben életrehívott dr. Meskó Pál-alapítvány célja nyíregyházi illetőségű, önhibájukon kívül elszegényedett, elaggott és munkatehetetlen polgárok és polgárnők segítése volt, felekezeti különbség nélkül.4 Kezdetben 66, később 5-5 fő osztozott az 1000 Ft-os tőke hozadékán, a háború idején már négyre csökkent a kedvezményezettek száma, akiknek Pál napján, január 25-én nyújtotta át az összeget a polgármester. A Zierek Ede nevét viselő adományt a névadó özvegy felesége 1908-as végrendeletében hozta létre. ^ 4000 koronájának kamata egy elszegényedett