Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Nagy Ferenc: Az önkormányzati bíráskodás gyakorlata a XIX. századi Szentmihályon

tanács közreműködésével, felügyeletével zajlott, és csak abban az esetben került a földesúr elé, ha nem voltak örökösök. Gyakorlatilag az örökléssel kapcsolatosak azok az ügyek is, amelyek az árván maradt gyerekek vagyonának gondozásával, az egyik szülő esetleges újabb házassága utáni vagyonmegosztással foglalkoznak. 1850-ben Mónus Erzsébet panaszt emelt édesapja ellen, mivel a kertjét és házát amiben neki is jussa volt - Róka István vejének örök áron eladta. Kéri az adásvétel megsemmisítését "de miután az adás-vevés az 1846. évi jegyzőkönyvbe a 221. szám alatt, minden ellentmondás nélkül beírva áll, a kereset megszüntettnek ítéltetik". A vagyonnal, a gazdálkodással kapcsolatos ügyek újabb nagy csoportját jelentik a gazdák és a cselédek közötti nézeteltérések. Vagy a gazda emel panaszt cselédje ellen, mert az meglopta, vagy egyéb módon megkárosította, vagy pedig a cseléd panaszolja be a gazdáját, mert az nem fizette ki bérét, illetőleg egyéb járandóságát. "Bagdi Bálint ellen bojtárja panaszt tett bére ki nem fizetése iránt, mely panasz folytán, a bérmennyiség kiszámítása után Bagdi tartozik fizetni 3 heti mulasztást apanaszkodónak" - írják 1837-ben. A közrend és a közerkölcsök megsértésével kapcsolatos ügyek tárgyalása minden törvényes gyűlésen napirendi pontként szerepelt. Az ilyen típusú ügyekben hozott ítéletekből kiderül, hogy a tanács nem ismerte a magánélet szféráját. A legnagyobb természetességgel szólt bele a családi vitákba, a férj és feleség közötti perpatvarba, a szülők és a gyerekek közötti nézeteltérésekbe is. A panasztétel módját, formáját a testüleg először 1852-ben szabályozta, de a jegyzőkönyv bejegyzései bizonyítják, hogy az a korábbi évtizedekben is hasonlóan történhetett. Az 1852-ben hozott határozat arról értesíti a község lakosságát, hogy "minden héten szerdán és szombaton rendes tanács fogván tartatni. Minden ügyes-bajos ember illendően, vagy szóban vagy írásban ügyeiről és bajairól a község főbíráját a tanácsot megelőző napon értesítse. Ekként a rendes napokon az ügyek minőségük szerint, a törvény engedte hatáskör szerint tárgyaltatnak, vagyis bevégzendők, avagy körülményileg mérlegelve törvényesen feljelentendők." A közrend és a közerkölcsök védelmében hozott ítéleteket elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy azok a mai joggyakorlathoz képest túlságosan is szigorúak. Ha viszont összevetjük a hasonló típusú ügyekben a 17-18. században hozott ítéletekkel, enyhének tűnnek. A 17. században a házasságtörést még halállal bűntették és így természetesen a vármegye elé ítélték. 100 pálcával büntették azt, aki "adtával káromkodott", de még a 18. század végén is vasra verték a csúnya beszéddel botrányt okozó személyeket.4 Ezzel szemben, mint ahogyan látni fogjuk a szentmihályi bírák legsúlyosabb büntetése még házasságtörés esetén is csak 24 korbácsütés.