Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Nagy Ferenc: Az önkormányzati bíráskodás gyakorlata a XIX. századi Szentmihályon

A büntetések formája nem túlságosan változatos, elzárásra (áristomra) pálcára vagy korbácsra ítélték a bűnösöket és általában pénzbüntetésre is. Mégis megfigyelhető, hogy ezeket a formákat mindig igyekeztek hozzáigazítani az elkövető személyéhez, illetve a bűn súlyosságához. A lopást és a tolvaj lást például mindig veréssel büntették és természetesen az okozott kár megtérítésével. Csak abban az esetben tettek kivételt, ha az elkövető öreg volt. Ekkor a verést elzárásra változtatták. "1841-ben Nemes Papp Imre a szőlőskertben szőlőtolvajláson kapattatott, ezen bűntettéért 24 pálcára, 8 órai kurta vasban töltendő áristomra, és egy váltóforint törvénypénzre marasztaltatott el." Loptak fát, szénát, gyümölcsöt, lábasjószágot, baromfit, gazdasági felszerelést, ruhaneműt a szárítóról, és minden más apró értéktárgyat. Az elkövetők köre széles, a közös szérűskertet dézsmáló módos gazdától a vagyontalan cselédig, a suhanctól az öregemberig minden réteg és minden korosztály megtalálható. Vannak gyakran visszatérő nevek is, akiket meglehetős rendszerességgel említ a jegyzőkönyv. Más mezővárosok bíráskodási gyakorlatában elkülöníthető a lopás és tolvajlás megítélése. A lopást mint kisebb bűncselekményt a helyi önkormányzat, a tolvajlást az úriszék ítélte el. Itt erre nem találtam példát, a szilvalopás éppen úgy szerepel a témák között, mint'az az eset, amikor 9 szekér széna tűnt el. A becstelen szavakat, a káromkodást, a hangoskodást, a randalirozást, a testület következetesen büntette. 1841-ben írják, hogy "Nácsa Ferenc felidéztetett azért, hogy a közelebb múlt télen, halászás alkalmával a halászok Jézusát és Istenét égte lenül káromolta, mely borzasztó tettében nem csak a jelen volt büdi halászok és szentmihályiak megbotránkoztak, de nemes Nánási Oláh Károly úr is, mint a halászat tulajdonosa azon annyira megilletődött, hogy feladd Nácsa Ferenc borzasztó káromlását és miután maga is elösmerte volna Nácsa Ferenc bűntettét, a mások tanúságára a templom előtt 25 korbácsütésekkel fenyíttetett meg." A következetes és szigorú ítélkezés ellenére se szeri se száma a káromkodás miatt kiszabott büntetéseknek. Káromkodtak az utcán, a kocsmában, a szántóföldön, munka közben, a kovácsmesternél, sőt a földesúr előtt is. Élt a településen néhány kezelhetetlen ember, ilyen volt Gulyás Oláh Mihály is, aki még az Isten házában sem tudta fegyelmezni magát. Azt gondolhatnánk, hogy valami félkegyelmű cseléd, a jegyőkönyvből viszont kitűnik, hogy nem így van: "Ezen vad és szelidíthetetlen indulatú ember, kinek számok nélküli kicsapongásaival tömve jegyzőkönyveink, kit sem az elöljáróság, sem a Tekintetes Nemes Vármegye fenyítése, sem a dorgáló, sem a szép szó jobbá nem tehetett, ki csekély vagyonkájában bizakodva Istent, Urat nem ösmervén féktelenül embertársait, Elöljáróit, Bíróit, Prédikátorát gúnyszavakkal illette, érdemlett büntetése elvétele végett Járásbeli Tekintetes Főbíró Urnák bejelentetni határoztatott."