Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)
Kiss András: A Kolozsvári Állami Levéltár Szatmár vármegyére vonatkozó iratai
Felsőbánya város levéltára. 14 Az ugyancsak Szatmár. vármegye területén fekvő Felsőbánya 1455 és 1899 közötti 38 folyóméternyi levéltári anyaga 1949ben került a kolozsvári Állami Levéltárba. Felsőbánya egész más jellegű település képét mutatja mint Szatmárnémeti, és ez a sajátos jelleg tükröződik iratanyagában. Lakosai sorsát a bányászat, az abból származó jövedelmek és terhek szabták meg, akárcsak fejlődését. A város 1376-ban kiváltságos bányaváros, 1585-ben szabad bányaváros, a XVII. században királyi város lett. A városi levéltár rendezése és lajstromozása, mint általában a törvényhatósági levéltárakban, Mária Terézia uralkodása idején kezdődött. Az iratokat időrendi sorrendben helyezték el és ezeknek segédleteik biztosítják kutathatóságukat. A város külön közigazgatási, törvénykezési, gazdasági, erdészeti jegyzőkönyveket vezettetett, ezeknek rendszerint mutatói is készültek. Külön csoportot alkotnak a számadási könyvek és a betáblázási jegyzőkönyvek. A Vécsey család levéltára ^ 1945-ben került a Szatmár vármegyei Sárközújlakról az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárába, annak a levéltármentési akciónak során, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyon nehéz körülmények között kezdeményezett és hajtott végre. Jakó Zsigmond az Erdélyi Múzeum-Egyesület megbízottjaként dermesztő hidegben gyűjtötte egybe a háború végén szétdúlt levéltárat és szállíttatta azt be Sárközújlakról Kolozsvárra. A családi levéltár aztán a megszüntetett Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárával került az Állami Levéltárba. Az Ugocsa vármegyéből származott Vécsey család szatmári ágának Sárközön kastélya, a megyében pedig uradalmai és részjószágai voltak. Tagjai mind Szatmár vármegyében, mind a szomszédos törvényhatóságokban különböző tisztségeket viseltek. A romániához tartozó Szatmár megyei részben uradalmi központ a már említett Sárköz volt, a család birtokai, illetve részbirtokai főleg az Avas környékén feküdtek. (Adorján, Apa, Avasfelsőfalu, Avasújfalu, Avasújváros, Bere, Bikszád, Bujánháza, Józsefháza, Kányaháza, Komorzán, Kőszegremete, Krassó, Lekence, Ráksa, Szamostelek, Szinérváralja, Tartolc, Túrvékonya, Veresmart). A Magyarországon maradt részen a Vécseyeknek Csegöldön volt uradalma és Rozsályon birtoka. Birtokosok voltak Szabolcs megyében is. 1 ' A Kemény család csombordi levéltára, (1320-XIX.sz., kb. 4 fm.) 1 ^ Erdély egyik legrégibb, a gyerőmonostori Kabos, a szamosfalvi Mikola és Gerő/Gyerőfi, valamint a gyerőmonostori Gyerő/Gyerőfi családokkal közös eredetű családja úgynevezett idősebb, Erdélynek fejedelmet adó ágának Csombordon őrzött levéltára sem kerülte el az 1848/1849-beli dúlásokat, megtizedeltetéseket. A megmaradt, szétszórt, besározott, sárba taposott iratokat a múlt század hatvanas éveiben P. Szatmáry Károly, a nagyenyedi református kollégium történelem tanára és Vészeli Károly borbándi plébános-prépost rendezte először és gyűjtötte négy kötegbe. A rendezés során követett szempont az volt, hogy az iratokat, úgy ahogy előhalászták azokat, időrendi sorrendbe helyezték, anélkül, hogy
