Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)
Kiss András: A Kolozsvári Állami Levéltár Szatmár vármegyére vonatkozó iratai
kikeresték volna az összekevert anyagból a megfelelő évekből még létező anyagot. Ezért a négy köteg időrendje párhuzamos. Ezekhez a kötegekhez lajstromot is készítettek: P.Szathmáry az általa rendezettekhez magyar nyelvűt, Vészeli pedig a saját maga által egybegyűjtöttekhez latinul. így rendezett négy kötegen kívül még megmaradt három ládányi iratanyagot özv. Kemény Istvánné Bánffy Katalin halála után Magyari Károly és Török Bertalan vármegyei főjegyző fáradozásai eredményeként beszállították Nagyenyedre, a vármegyei levéltárba, ahol 1896-ban Magyari Károly és Török Bertalan folytatták a kronologikus rendezést, illetve kötegbe gyűjtést. Ezt az anyagot néhány más, szintén a vármegyei levéltárba begyűjtött családi levéltárral együtt az elsők között vette át az újonnan létesült Kolozsvári Állami Levéltár. Magyari Károly és Török Bertalan nem fejezték be a rendezést és a még rendezetlenül maradt, és a Kolozsvári Állami Levéltár által át nem vett, aránylag újabb anyagot a második világháború után előbb a Hunyad megyei Állami Levéltárban őrizték, végül azt is Kolozsvárra szállították az Állami Levéltárba. Ezek szerint a Kemény család csombordi levéltárának Kolozsvárt őrzött anyaga három részre tagolódott: a P.Szathmáry Károly - Vészeli Károly által rendezett, latin és magyar köteglajstrommal ellátott négy köteg, a Magyari Károly és Török Bertalan rendezte iratok kötegei, (V-től XXXVI-ig) végül a már a dévai Állami Levéltártól átvett anyag. Mind a három csoport esetén az időrendbeliség párhuzamos. Az első négy köteg és az azt követő kötegek iratanyaga egészen a Kemény János haláláig (kb. a XVII. kötegig) magán viseli Kemény János gondos iratmegőrző és rendbe tartó munkálkodásának nyomait. Jó gazdaként és birtokszerzőként megőrzött minden anyagi gyarapodásra, családi kapcsolatokra, vármegyei és országos tisztségeire vonatkozó iratot, levelet, ezeket hátlapukon a tartalomra és jelentőségre vonatkozó jegyzetekkel látta el. Jóllehet az idők viszontagságai következtében a családi levéltárból nagyon sok irat megsemmisült, Kemény János gondosságának köszönhetően az, amit megmentettek az elkallódástól, az erdélyi fejedelemség történetének, életének bő forrása maradt. Az is, ami a levéltárból Szatmár vármegyére vonatkozik, elsősorban Kemény Jánoshoz fűződik. Ugyanis azoknak a családoknak, amelyekből két felesége származott, mély gyökereik voltak Szatmár vármegyében, és tegyük hozzá: a szomszédos Szabolcsban is. Első felesége Kállay Ferenc leánya: Zsuzsanna. Önéletírása szerint 1631-ben aratás és szüret között "lőtt az megmátkásodásom", 1633 karácsony hetében pedig megszületett idősebb, Simon nevű fia. Második felesége Lónyay Anna, Lónyay Zsigmond leánya, az 1656-ban elhunyt Wesselényi István özvegye. Ez az a házasság, amit Gyöngyösi István énekelt meg. Mindkét család jelentős uradalmak, birtokok ura. Viszont a kor szokása szerint az ősiség szabta tulajdonátruházási tilalmak béklyójában, a hitelélet egyetlen megnyilvánulása az elzálogosítás, elsősorban atyafiak, szomszédok között. Ebből bonyolult kapcsolatok születnek, nem egyszer véget nem érő perek. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a két családot: a Kállayt és a Lónyait is
