Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Fazekas Rózsa: Földművelés és állattenyésztés Szatmár megyében az 1828. évi összeírás tükrében

Az úrbéres szántóföldek korlátozott voltát, szűkösségét jelzi, hogy a megye településeinek 70 %-ában nagysága 500 pozsonyi mérő alatt volt (ugar nélkül). Ez a megállapítás vonatkozik a Bányavidék és az Avasság egészére, valamint a Szamoshátra, az Erdőhátra, a Túrhátra és a Tiszahátra 1-2 község kivételével. (1. sz. táblázat) "idegen helységek határain bérbe vagy felesbe földet művelni". A többi község is hasonló módon cselekedett. Pátyod és Tyúkod parasztjai az uraságtól felében árendáltak földet és rétet, valamint napszámra jártak. A Szamos mellett Angyalos, Pálfalva és Sályi a folyónak köszönhette úrbériségének elvesztését. Angyalos lakói elmondták, hogy a Szamos, ami kevés földjük és rétjük volt, mind elhordta, ezért földet bérelnek, de annak termésében is gyakran nagy károkat okoz. A sályiak a földesúrtól béreltek felében földet is, rétet is, ezenkívül Szatmárra jártak aratni, kaszálni. Pálfalva úrbéresei számára a megélhetés egyedüli forrását a napszámos munka jelentette. Az úrbéres szántóföldek korlátozott voltát, szűkösségét jelzi, hogy a megye településeinek 70 %-ában nagysága 500 pozsonyi mérő alatt volt (ugar nélkül). Ez a megállapítás vonatkozik a Bányavidék és az Avasság egészére, valamint a Szamoshátra, az Erdőhátra, a Túrhátra és a Tiszahátra 1-2 község kivételével. (1. sz. táblázat) A legtöbb úrbéres szántófölddel rendelkező helységeket az Ermelléken és a Nyírségben, az Ecsedi-láp velük határos oldalán és a Bükk hegység síkságba olvadó lankáin fedezhetjük fel. (Nagykároly 6361, Csanálos 3132, Fény 2960, Nagymajtény 3210, Mezőpetri 2719, Szaniszló 2500, Mezőterem 1640, Szentmiklós 1517, Vezend 1432, Dengeleg 1204, Kálmánd 1320, Kismajtény 1280, Vállaj 1056, Beitek 2624, Erdőd 1754, Dobra 1155, Szakasz 1141 pozsonyi mérő ugar nélkül) A gazdálkodás szempontjából azonban nemcsak a föld nagysága fontos, hanem annak minősége talán még lényegesebb. Hiszen egy kisebb kiterjedésű, de jó minőségű föld többet teremhet, biztonságosabb megélhetést nyújthat, mint egy nagyobb, de silány, nehezen megművelhető. Ha a két kritériumot együtt vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy az Érmellék és a Nyírség 10 legnagyobb határú községe egyben a megye legtermékenyebb földjeinek birtokosa is, vagyis a szántóföldi termelés számára itt a legkedvezőbbek a feltételek. Ezekben a helységekben, de a többi nyírségi és érmelléki faluban is a gazdák megélhetését a szántás - vetés és a marhatartás biztosította, csak a zsellérek és a szegényebb mesteremberek vállaltak napszámos munkát. Ezzel szemben az Avasságban, a Bányavidéken és a Bükkalja falvainak többségében a kevés föld gyenge vagy közepes minőséggel párosult, a földművelés és az állattenyésztés önmagában elégtelennek bizonyult, a létfenntartás fő forrása a napszámos munka volt. A következő településekről jártak tavasztól őszig a szatmári vagy a nagybányai, a szinyérváraljai és az erdődi szőlőkre dolgozni: Felsőújfalu, Hidegkút, Miszmogyorós, Misztótfalu, Tőkés,