Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)
Kiss András: A Kolozsvári Állami Levéltár Szatmár vármegyére vonatkozó iratai
hatáskörrel, ami a második világháború végéig annyiban szűkült le, hogy 1936ban Temesvárt, 1937-ben Naszódon és 1938-ban Brassóban létesítettek még tartományi igazgatóságot. A megőrzésre begyűjtendő levéltári anyagot illetően a román levéltári szemlélet és az annak megfelelő törvény értelmében az Állami Levéltár "az állam, megyék és községek polgári, egyházi és katonai hatóságainak" történeti forrásértékű iratait veszi át megőrzésre." E szerint a Romániához csatolt területek viszonylatában is a vármegyei, városi és közterületi intézmények iratai állami hatósági iratoknak minősültek.' A fentieknek megfelelően mind Szatmár vármegye, mind Szatmárnémeti város a második világháborút követő új levéltári hálózat kialakulásáig a Kolozsvári Állami Levéltár gyűjtőkörébe tartozott, akárcsak a második világháború után szintén Kolozsvárra szállított Felsőbánya bányaváros is, vagy a családi levéltárak közül az egykori Alsó-Fehér vármegye levéltárából, Nagyenyedről bekerült Kemény család csombordi levéltára. Más úton került a Kolozsvári Állami Levéltárba az alábbiakban szintén említendő Vécsey család levéltára és a Jósika hitbizományi levéltár. Ezeket az illető családok letétként helyezték el és őrizték az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében működött Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában. Amikor azonban 1950-ben a hatalom önkényesen megszüntette az Erdélyi Múzeum-Egyesületet amelynek a Levéltár szerves része volt -, a teljes levéltári anyag előbb a Román Akadémia Kolozsvári Könyvtára úgynevezett Történeti Levéltárának lett az alapja, míg az 197l-es teljesen etatista szellemű levéltári törvény és 1974-es módosítása folyományaként azt az Állami Levéltár vette át.^ Az említendő levéltárak Szatmár vármegyei vonatkozásai természetesen az iratképző hatás- és illetékességi köre, illetve a családi levéltárak esetében a birtokok elhelyezése, a családtagok tisztségei és közéleti súlya szerint más és más adatbőségűek. Az egész Szatmár vármegyére kiterjedő nemesi önkormányzat levéltára magától értetődően a feudális korszak viszonylatában annyira bő a vármegyét illető adatokban, hogy ötletszerű tallózáson kívül nem vállalkozhatnánk tartalmának ismertetésére. Az abszolutizmus és az elég csonkán Kolozsvárt őrzött polgári korra vonatkozóan a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó területeket illetően ez az adatbőség részben csökkent, mert 1964-ben levéltári csere keretében a jelenleg Magyarországhoz tartozó járások anyaga onnan jórészt Nyíregyházára került. A két város: Szatmárnémeti egykori szabad királyi város és Felsőbánya ugyancsak egykori szabad királyi bányaváros levéltárának anyagát azért említem írásomban, mert Szatmár vármegye területén feküdtek és különböző vonatkozásokban ugyan, kapcsolataik az egész vármegyével természetszerűek. Ezek a levéltárak más-más iratképző-típus forrásanyagát képviselik, de úgy véljük, hogy a kutatók számára az már tájékoztatást jelent, ha mind a vármegyei, mind a városi anyag esetében az iratsorozatokra hívjuk fel a figyelmet, a levéltári segédletekre és - jegyzetben - a megjelent ismertetésekre, útmutatókra.
