Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)
Kiss András: A Kolozsvári Állami Levéltár Szatmár vármegyére vonatkozó iratai
A családi levéltárak esetén - a három jelzett levéltáron kívül még számos családi levéltár szolgáltathat Szatmár vármegyei adatokat -, úgy véljük leghasznosabban a Szatmár vármegyei vonatkozásokra felhívni a figyelmet, ha az ottani rokoni kapcsolatokat tárjuk fel. Ezek esetében - főleg házasságkötés eredményeként - a birtokokkal, birtokrészekkel együtt az iratok is a jogszerzőhöz kerültek. Hasonlóképpen jó tájékoztatást nyújt az is, ha jelezzük, egy-egy családnak hol voltak birtokai. Szatmár vármegye levéltára^ 1940-ben került a Kolozsvári Állami Levéltárba, ezáltal az erdélyi vármegyei levéltáraktól eltérő levéltár jelent meg a kolozsvári állami gyüjtőlevéltárban. Annyiban különböző, amennyiben a helytartótanácsi alárendeltségű, hangsúlyozottan önkormányzati, intézményeiben és működésében, nyilvántartásaiban és levéltári szerkezetében a magyarországi vármegye - így Szatmár vármegye is - eltért a hagyományos, főkormányszéki alárendeltségű, saját intézményrendszert kialakító (például a bírósági szervezetben a derékszéket, perciális és fiúszéket), az önkormányzatban a főispánnak nagyobb szerepet biztosító, kerületekre tagolt erdélyi vármegyétől. Az erősebben megnyilvánuló központi irányítás következtében az erdélyi vármegyékben az iratkezelésben már 1772-től az iktatási rendszert alkalmazták, levéltárrendezéseik viszont egyszerűbbek, tulajdonképpen lajstromozások voltak többnyire és általában csak az iratképzők szerint tagolt sorozatokat alakították ki (elnöki, közigazgatási, törvénykezési stb.), sőt az iktatási rendszer bevezetése után rendszerint mellőzték a levéltári jelzet használatát és irataikat a sorozaton belül iktatószámaik sorrendjében helyezték el.^ Szatmár vármegyében is a neves - Szabolcs vármegye levéltárát is rendszerező - Schemberger Ferenc munkája eredményeként tárgy szerint pontosan tagolt, levéltári jelzetekkel ellátott sorozatokból álló, példásan összeállított segédletekkel rendelkező levéltár alakult ki.H Ami azonban más magyarországi levéltáraktól megkülönbözteti az - néhány határmenti vármegyéhez hasonlóan - a levéltár megosztottsága. A főhatalomváltozás után ugyanis a vármegyét két ország között osztották fel, levéltárán pedig megosztozott a magyarországi Szabolcs és Bereg vármegyével egyesült csonka rész a Romániához került Szatmár megye. A megosztás eredményeként a magyarországi résznek jutott a vármegyei közgyűlések teljes jegyzőkönyvi anyaga, az ehhez kapcsolódó és más töredékes feudális kori iratokkal, viszont Romániában maradt szinte a teljes feudális kori irat- és segédletanyag, valamint az abszolutizmus kori és polgári kori anyag jó része. Ez utóbbiból - már miután az iratanyag az Állami Levéltárba került - 1964ben a Kolozsvári Állami Levéltár átadta a Nyíregyházi Állami Levéltárnak Fehérgyarmat, Csenger és Mátészalka járás Kolozsvárt őrzött anyagát, cserébe az abszolutizmus kori anyag addig Nyíregyházán őrzött segédleteiért. így, sarkítva azt mondhatjuk, hogy Nyíregyházán őrzik Szatmár vármegye teljes feudális kori közgyűlési jegyzőkönyvanyagát és a Schemberge-féle csoportosítás egyes töredékeit, míg Kolozsvárt - feudális kori viszonylatban - jóformán az egész
