Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Hagyatéki iratok (Szabolcsi nemesek és nyíregyházi mezővárosi polgárok végrendeletei, hagyatéki leltárai és árvagyámi számadásai a XIX. század első feléből)

kellett eleget tenniük. A tutorok /gyámok/ kötelessége volt - minden kényszerítés nélkül - az árvákat iskolába járatni, mesterségre vagy gazdálkodásra tanítani. Az árvák javaival rosszul gazdálkodó, 111. a pazarló gyámot a város tanácsa megfoszthatta e megbízástól és másat nevezhetett ki helyére. A gyámság az árvák nagykorúságával /megfelelő életkor elérése, férjhezmenetel stb./ ért véget,akik ekkor hivatalosan saját kezükbe vehették vagyonukat, s a törvények és szokásjogok adta lehetőségekkel élve rendelkezhettek vele. Szükséges esetben akár örökíthették is a régi hagyományok, 1848-től pedig a polgári törvények által megváltoztatott új rend szerint. Mellékletünkben olyan hagyatéki iratokat közlünk a SZSZBMöL iratanyagaiból /IV.A.3., V.A.102/k,1,m., XV.11. fondok/, amelyek leginkább jellemzik a XIX. század első felének nemesi örökítés! és örökségkezelési szokásait Szabolcs vármegyében, és a parasztpolgárit Nyíregyháza mezővárosban.