Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Filep János: Egy volt „hadifogoly” emlékezése (1944–1948)
tönkre volt menve, de visszahozták, hogy meggyőződjünk, nem jutott haza. A lágerben különösen 1947 közepétől erőteljes politikai és kulturális élet bontakozott ki. Műkedvelő társulat is működött és különböző darabokat adott elő. Itt láttam például életemben először a "Duda Gyurit". Tehát volt ilyen szórakozási lehetőség is, mivel vasárnap általában nem dolgoztunk. Sőt, már azt is megengedték, hogy 1947 karácsony két napját megünnepeljük, nem kellett kivonulni munkára. Ez nagy dolognak számított még akkor is, ha az ünneplés szegényes és szomorú volt. Karácsonykor, de minden ünnep alkalmával a szokásosnál erőteljesebben jelentkezett a honvágy, a beszédtéma az otthon, a bőséges ünnepi ebéd volt. A láger vezetése nagy gondot fordított a politikai nevelő munkára. Láger gyűléseken adtak tájékoztatókat a magyarországi helyzetről. 1947 végén a lágernek saját magyar politikai tisztje is volt, Stern Miklósnak hívták. Én, akit mindig érdekeltek a politikai kérdések, nagy lendülettel, tudásszomjjal vetettem magam a tanulásba. Szemináriumra jártam. Itt hallottam először kizsákmányolásról, tőkésről, proletárról. Szovjet politiai tisztek és Gerő György a tagili körzet magyar politikai biztosa is több esetben tartottak politikai gyűlést. Ebben az időben már az "Igaz Szó" című hadifogoly újsághoz is hozzájutottunk. Ebből tudtam meg az 1948 januári nagy beregi árvizet, amikor Tivadarnál a Tisza átszakította a gátat. A nagyfokú politikai nevelőmunkából egyértelműen kitűnt, hogy a hazai viszonyokba való simább bekapcsolódásra készítik fel a foglyokat. Ezért tartottak például szabályszerű titkos szavazással lágervezetőség választást. Jelölő gyűlés, szavazó fülke, minden volt. Természetesen nem mindenkit érdekelt, sok volt á közömbös, hitetlen ember, akik nem bíztak és hitték a hazai változásokat. Az említett Stern Miklós sokat foglalkozott velem, munkahelyemen is felkeresett egyéni beszélgetésekre. Tudatosan készített fel és formálta politikai arculatomat. 1948 márciusában, úgy március végén hívattak a politikai irodába. Ott Sternen kívül egy általam addig ismeretlen magyar is tartózkodott és természetesen a szovjet politikai tiszt. Közölték velem, hogy az eddigi szemináriumi szereplésem alapján jelöltek az "Antifasiszta Iskolára". Vállalom-e? örömmel mondtam igent és egy-két nap elteltével bevonultam az iskolába. Az iskola a Nyizsnyij Tagili nayylágerben működött. A láger egy kisebb városhoz volt hasonló, szabályos utcák övezték az emeletes barakokat. Állítólag 15 ezer hadifogoly élt itt. Az iskolán emlékezetem szerint talán harmincan lehettünk. Az elbeszélgetésemnél jelenlévő ismeretlen magyarral itt találkoztam újra, tanár volt az iskolán. A tanulás a következőképpen zajlott. Kaptunk jegyzetfüzeteket, írószerszámot. Az előadásokat szinte szószerint jegyzetelhettük, mivel tankönyvek nem voltak. Az iskolát 5 tanár vezette,