Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Filep János: Egy volt „hadifogoly” emlékezése (1944–1948)

noteszt, amelyben barna papírból vannak a lapok. Egyébként fehér papirt ott nem is láttam, és mindenki csak lilatintával írt. Az én bejegyzéseim is azzal íródtak. Fogságom ezen emlékét ma is őrzöm. Tükrözi, hogyan tanultam oroszul írni-olvasni, de találhatók benne versek, dalok, címek. Tükörképe annak a lelki gyötrelemnek, vágyakozásnak, ami bennem, de mondhatom minden hadifogolyban élt. Primitívnek tűnhet, de gondolataiban, érzelmében sok mindent tükröz az alábbi kis versike: "Búcsúzom tőled kis falum, Búcsúzom tőled jó anyám. Akik úgy szerettek engem, Soha nem látlak talán. Gyermekkori szép emlékek, Hogyha rátok gondolok, Szememből a fájdalomnak, Nehéz könnye csorog. Elnézem a madarakat, Boldogan szállnak tova, De előttem be van zárva, A láger nagy kapuja. Fenn az égen bárányfelhők, Úsznak napnyugat fele, Üzenetet küldök tőlük, Drága szülőföldemre. Otthon lévő szeretteim, Isten áldjon meg bennetek, Ha itt lehelem ki ifjú lelkemet sose felejtsetek engemet." Ezt a pár sort akkor írtam, mikor nagyon elkeseredtem és azt gondoltam, hogy talán soha sem megyek haza. Ha majd e pár sort olvasod gondolj rám, ki a messze idegenben szenvedett. Egy a sok <özül. Jegyzem egy szomorú vasárnap. Tagil, 1947. máj. 4-én. Tovább teltek a fogság egyhangú napjai, bár 1947-ben már több vonatkozásban bizonyos változásokat lehetett érzékelni. Az egyik, hogy már nem katonai őr kísért a munkahelyre, hanem egy civil, akinek később már puskája sem volt. Szökéstől nem tartottak, mert innen az lehetetlen volt. Igaz, hogy 1946 nyarán két budapesti fiú megszökött. Az egyiket pár nap múlva kegyetlenül összeverve visszahozták, a sorakozó alkalmával elrettentő példaként felvezették. Aztán büntető lágerbe került, többet nem láttuk. A másikról azonban nem volt hír és mindenki azt gondolta, neki sikerült, biztosan otthon van. ügy emlékszem, Szálainak hívták. Elcsodálkoztunk, amikor 1948 tavaszán visszahozták és a sorakozónál bemutatták, illetve bebizonyították, hogy a szökés lehetetlen. Tőle tudtuk meg, hogy még 1946-ban Moszkva alatt elfogták, és azóta egy másik lágerben tartották. Az egészsége teljesen