Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi vásárok (1786–1837)

Bí ráskodás A vásárbíróság egyik fontos feladata a bíráskodási jogkör gyakorlása volt, hisz tagjai voltak a fő- vice- és törvénybírák is. Illetékességük a vásár idején elkövetett kisebb bűncselekményekre, a vásári üzletkötéssel összefüggő vitákra, a károkozásokra, a szerződésszegésre, ill. a letétbe helyezési ügyekre terjedt ki. A súlyos, akár halállal is büntethető bűncselekmények mint a gyilkosság, gyújtogatás, lólopás esetében azonban a vásárbíróság nem ítélkezhetett. De ilyen bűncselekmények igen ritkán fordultak elő a nyíregyházi vásárokon. Inkább a vásári sokadalom szülte alkalomkihasználók fölött kellett bíráskodni. Az igazságszolgéltatás szóban történt. Az évek során kialakult rend szerint a vásárbíró rendelte el a vádlott elfogatását, miután feljelentés útján értesült a bűnről. Tettenérés esetén a sértett maga is kezdeményezhette az elfogatást. Az igazságszolgáltatás a bűnös bíróság elé állításával vette kezdetét. Először a szóban előadott vallomásokat hallgatták meg. Ezt követően kellett a gyanúsítottnak bizonyítani ártatlanságát - vagy beismerni bűnösségét. 35 A felek meghallgatása után az ítéletet is szóban hozták meg. Az esetleges büntetést - testi fenyítés esetén - a hajdúk közreműködésével többnyire rögtön végre is hajtották. Kivételt képeztek azok az esetek, mikor a bűnelkövető részeg volt. Ilyenkor áristomba zárták kijózanodásáig, s csak másnap büntették meg, ill. engedték szabadon. 1822-ben pl. a Dobrénszki fivérek, György és András ittasan sértegették a bíráskodókat, amiért aznap áristomot kaptak."De mivel (másnap) reggel nem emlékeztek semmire, büntetlenek maradtak. Büntetésükként az éjszakai fogházat kellett betudniuk."

37 A vásárban elkövetett bűnök közül a vásárbíróság hatáskörébe az alábbi, 2-20 Rft értékig terjedő károkozások tartoztak: a. / lopás, orgazdaság, zsebtolvajlás, b. / duhajkodás, testi sértés, káromkodás, szitkozódás, c. / csalás, d. / más tulajdonában történő károkozás. - A leggyakoribb vétség a lopás volt. Az ellopott tárgyakat tekintve azt mondhatjuk, hogy szinte minden könnyen mozdítható áru "veszélybe" került. A leggyakrabban eltulajdonított dolgok a ruhanemuek voltak: csizma, cipő, ködmön, kendő, kalap. De gyakran álltak a vásárbíróság előtt szalonna - kalács - sőt deszka - vászon- és vastolvajok is. - A lopáshoz hasonló gyakorisággal fordult elő az orgazdaság. Legtöbbször a lopott állatok eladásának vétségét elkövetők kerültek a vásárbíróság elé, de lakásokból eltulajdonított tárgyakat vagy más piac alkalmával eltűnt, és akkor elő nem került árukat is fellelt az igazságszolgáltatás.