Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Az 1986. október 10–11-i levéltári napok előadásai - Szabó Ferenc: A megyei közgyűjtemények helye a történetírásban

mily értékesek is, a szakmai berkekben is kevés visszhangot kapnak /utalhatunk a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár debreceni jegyzőkönyvregeszta-sorozatára vagy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár nagy munkával készülő, füzetes segédleteire/, a körülhatárolt szakmai körökön knvül nemigen hozzák meg a nélkülözhetetlen sikerélményt. A megyei levéltárak nagy többsége — bár a levéltárosok átérezték 3 ma is érzik a szorosabban "rájuk váró" műfajok művelésének fontosságát -- az önálló kiadványok gyakorlatában visszakanyarodott a bevált tradíciókhoz a műfaji útkeresésben; a forráskiadványok, azok között is leginkább a népszerűsítést és a tudományosságot egyaránt szolgálni képes témájúak közzétételének fenntartása mellett a rugalmas belső szerkezetű, évkönyv jellegű tanulmányköteteket helyezik előtérbe. Ennek a két igen jó alföldi példája Csongrád megye és Hajdú-Bihar megye, amelyek a segédletkiadást is ugyanakkor színvonalasan folytatják. Szabolcs-Szatmár Megye Levéltára három kötetének egyik jellemzője, hogy az emiitett műfaji útkeresési szakasznak a tanulságait jól vonta le: három állandó rovatával /Források, Tanulmányok, Adattár/ a forráspublikálás és a forrásokra épített, szorosan levéltári gyökerű feldolgozás iránti igényeket egyaránt képviseli. A kötetek szerkesztője a megyei kiadási "ökonómiát" jól képviseli, helyesen mérte föl a megyében megjelenő más orgánumok, periodikák, egyedi ill. alkalmi kiadványok tartalmát, jellegét, szerzőgárdáját. Ennek révén tudott -- eléggé nem dicsérhető szervező-szerkesztő munkával — sajátos levéltári arculatú, de mégis széles körnek szóló, tudományos rangú köteteket kiadni. Nagy dolog, hogy a három kötetben 29 szerzőt, köztük 22 nem levéltárost szerepeltet a szerkesztő. A Szabolcs-Szatmár Megyei Helytörténetirás szélesebb körben elfogadott és számontartott tudományos fórum voltát az is jelzi, hogy a szerzők között tizenhárom egyetemi vagy főiskolai tanár, oktató van /a helybeliek mellett budapestiek, debreceniek is/, három könyvtáros, négy középiskolai tanár, egy orvostörténósz, egy statisztikus. A szerkesztő és a szerzők kölcsönös igényességét bizonyítja az a tény, hogy a "vendégszereplők" csoportjának legismertebb tagjai teljes mértékben követték a kötetek műfaji-szerkezeti egységéből fakadó követelményeket, elsörenden