Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Az 1986. október 10–11-i levéltári napok előadásai - Müller Veronika: A Szabolcs-Szatmár megyei Helytörténetírás első hat kötetéről

feladatokról, amiket egy kötettel nem is lehet megoldani, éppen most szándékoznak zárni a sorozatot? - Bizonyára valami másról van szó. Hogy ne időzzünk tul sokat az előszónál, még csak annyit: a levéltári kiadványok sorában jellegzetes műfaj a rendszeresen, évenként, kót-négy évenként megjelenő évkönyvek. Ezek általában a megye történetének legkülönbözőbb /gazdaság, kultúra, társadalom, műszaki tudományok, egészségügy, művészet stb./ eseményeit vizsgáló feldolgozásokból állnak, a közölt tanulmányoknak azonban korántsem mindegyike tartozik a szorosan vett történeti tanulmányok körébe: számos a rokontudományokból meríti témáját, ós a feldolgozás is inkább azok módszerére jellemző. Azokban a megyékben, amelyek a távlati, tudományos célkitűzésnek alórendelt szerkesztői elv szerint adják ki a levéltári évkönyveket, a szinvonal igen magas, tudományos. Ez a cél szinte mindenütt a megyemonográfia, városmonográfia kiadását jelenti. Általában sikeresebbek a tematikus kötetek, de ezt nem mindig lehet megvalósítani. Alapkövetelmény az évkönyvekkel szemben a tudományos igényeknek megfelelő magas szinvonal. Oelen ankét tárgyát képező évkönyvek szinvonalat a részletesebb elemzéssel kivánjuk bemutatni. A három könyv szerkezetileg három nagy egységből épül fel: a "Források", a "Tanulmányok" és az "Adattár" szerkezeti egységekből. A harmadik kötetnél csatlakozik még az első. kettőből hiányzó befejező fejezetként a "Mutatók" Összeállítása. Ez a tagolódás nagyjából megfelel az évkönyv sajátosságainak és teljes egészóben evidens a kitűzött céllal. Felmerül azonban az a kérdés, hogy nem lenne-e szerencsésebb a jövőben az olyan nagy fontosságú, mondhatni létfontosságú és terjedelmileg is jelentős források közlését, mint pl. Bél Mátyás, nem az évkönyvben, hanem külön kötetként, mint füzet vagy közlemény vagy források vagy más néven megjelentetni. így a kutató, aki a maga saját témájához speciálisan csak ezt az egy forrást keresi, feltótlenül könnyebben találná meg. - Persze nem ez a lényeg, a lényeg maguknak a forrásoknak a közzóadása v lamilyen formában ós módon. Ami a kötetek mélyebb, tartalmi ismertetését illeti, az első nagy fejezet, a "forrásközlés" - mindhárom kötetet egyszerre vizs-