Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

Jegyzetek 1. Rákóczi V. E. 323. 1. 2. I. József /1678-1711/ uralkodott: 1705. V. 5. - 1711. IV. 17. 3. Kronológia 194. 1. 4. A magyar nemzet története. Szerk.: Szilógyi Sándor. VII. kötet. Budapest 1898. 673.1. 5. Rabutin.de Bussy, Jean Louis /1642-1717/, francia származású császári tábornagy; 1696-1708 közt Erdély katonai parancsnoka. /Rókóczi tükör 2. köt. 564. 1./ 6. Kronológia. 198. 1. 7. Pápai Páriz 486. 1. /1707. nov. 8. R. F. utasitja Károlyit, hogy gondoskodjék az enyedi menekültekről/ 8. Eötvös /Ötves/ Miklós nagykárolyi generális perceptor /főpénztárnok, aki a fejedelmi tanács utasításai szerint gondoskodik a jövedelmek felhasználásáról/ a szabadsóghare alatt. /Pápai Páriz 791. ós 725. 1./ 9. Szádeczky: A székely nemzet ... 130. 1. 10. U.o. 130. 1. 11. Balogh István: Szabolcs és Szatmár megye a szabadságharc utolsó éveiben. = Vitás kérdések 17. 1. 12. U.o. 19. 1. 13. Mi sem természetesebb, hogy az 50 éves kor körüli Szaniszló már 1707-ben megváltja magát a hadkötelezettségtől, de 1709ben újólag - eredményesen - intézkedik "tábori immunitása" ügyében. /153. 1./ 14. A bujdosók száma biztonsággal csak ujabb levéltári kutatásokkal lenne esetleg megállapítható. Jelenleg megbízhatónak csak a Szaniszló óltal leirt 486 tordai menekült létszámot tekinthetjük, valamint az emiitett Szabolcs megyei összeirást# mely 783 menekülttel számolt. Ezek figyelembevételével esetleg 5-6000 bujdosó létszámmal lehet számolni. 15. Barcsai Ábrahám - /megh. 1716/ itélőmester, Rákóczi alatt Hunyad vm. főispánja. /B. M. önéletirása 2. köt. 344. 1./ - Barcsai Mihály, erdélyi nagybirtokos, Rákóczi hive, szenátor. - "A két öreg Barcsai fivér ... csak az elmúlt idők régi történeteit emlegették anélkül, hogy a jelent megértették volna", irta Rókóczi. /Rókóczi V. M. 352. 1./ Rákóczin kivül Károlyi 1711. március 8-án Rákóczihoz irt levelében igy irt Barcsai Ábrahámról "Salánki gyűlés után az erdélyi tekintetes tanácsurak eloszolván, méltóságos ur Barcsai Ábrahám" Máramarosban sirva jelentette ki a menekülteknek, hogy "valaki szemével hova lót, menjen ... kin megindulván" hozzá fordultak, útlevelet "kivánván Erdélyre sokan, cselédjeknek penig jobbára mindnyájan". Nehogy az egyéni békére hajlandók, de még kegyelemadós nélkül is "hányat homlok