Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

szeskaszálás útján biztosította. Ezt a munkát a cselédek vasárés ünnepnapokon végezték, amikor a gazdasági munka szünetelt. Hogy milyen volt a rész, az sokmindentől függött, de mindig a gazdaság vezetője állapította meg. Ha a takarmány különösen .}ó, akkor ötödébe kaszáltak, és ez így változott a minőségtől függően negyedére, harmadásra, sőt ritkán még felesbe való munkavállalásra is. A lekaszálás és összegyűjtés mellett a boglyába rakás is beletartozott az egyezségbe. Az egyszerű szegődmónyes /kocsis, béres/ 1400 négyzet öl fölöst kapott felszántva, vetésre előkészítve. Ebből kisebb rósz jutott zöldségeskertnek, dinnyeföldnek. Ez utóbbiakat egymás mellé osztották ki, hogy őrzése, éréskor, könnyebb legyen. Rendszerint valamelyikük idősebb cselédtagját fogadták meg, aki a dinnyeföldek egyik magasabb részén szalmatetős fakunyhót készített s benne egy lópokróccal letakart dikó a bútorzat. Nagy báránysubával takaróztak, de kinn az őrzéskor is felfért az a hideg nyárvégi éjszakákon. Legfőbb segítsége egy éber kutya. Ez a csősz egyébként csak egyszer evett naponta főtt ételt: ezt rendszerint délben hozta ki az öreg felesége, drótfogantyus szűkében, zománcos fazékban. Együtt is ebédeltek ilyenkor, s a puli meg mellettük várta türelmesen, hogy mikor Jut^jaár neki is valami. Maga az étel burgonya- vagy lebbencsleves, vasárnap vagy ünnepkor csirkeleves; olykor túróstészta tepertővel vagy sztrapacska. Ez reszelt nyers burgonya, liszttel összegyúrva, forróvizbe beszaggatva, megfőzve, túróval, nyers vagy párolt káposztával összekeverve; felvidéki étel, a neve is azt mutatja, biztosan a telepesek hozták magukkal. /Burgonyából készült az öhöm is./ A csősz egyébként főleg szalonnán ólt. A szegődmónyest dinnyével fizették, a terméstől függően, családi parcellánként 1-2 darab sórga és görögdinnyével. Ezeket a csősz még éretlen korukban megjelöli: a legszebbekre rákarcolja nevét vagy annak kezdőbetűit s azt nem is bántja senki, elfogadják, hogy az lesz majd a csőszé. A konvenció föld jelentősebb részébe kukoricát vetnek, s egy kisebb területet burgonyának hagynak, ahogy a család szükséglete kívánja. A kukoricát maguk vetik el, uradalmi vetőgéppel és a kezük alá adott fogattal, azzal, amelyiknek egyébként