Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

# « kocsisa vagy a bérese. Abban az időben még lóval, sőt olykor ökörrel is vetettek. A kukoricatermésből nevelik a hízót, legtöbbször ártányt. A gazdasszonytól függ, hogy miként hizlaljók a disznót, hogyan javítják a moslékjót. Ha anyakocát tartanak, a malacok egyrészét süldőként értékesítik, esetleg csak ősszel, mire meghízott. Az illetményföld hasznosítása mindig az asszonytól fügött: az ügyes asszony jól szaporított, gondosan nevelt állataiból jövedelmet is szerezhetett, nemcsak a családot látta el. Némelyikük 4-5 kotlót is ültetett: ebből az asztalra is került hús, a tojáspónzből pedig a szükséges fűszert, petróleumot stb. órát gazdálkodta ki. A kenyérsütéshez, általában családonként hetenként egyszer, az uradalmi szalmát használták, az éppen megkezdett kazalból. Káposztaszezonban a kenyeret mindig káposztalevélen "vetették be" a kemencébe: ez megóvta a kenyér alját a hamutól és még jobb ízt adott a kenyérnek. A család ruha- ós lábbeli szükségletét rendszerint ősszel, az állateladásokból tudták fedezni. Addigra a legelőn a borjú, az üsző és a sertések is szépen fejlődhettek: ősszel jól el lehet adni. Minden tanyában volt egy-egy ügyesebb leány, fiatalasszony, aki a nőiruhák varrásához értett. Ök látták el a tanyai szükségletet, akkoriban még nem volt szokásos a konfekciós ruha. A tüzelőről az uradalom gondoskodott. Rendszerint a kitermelt fasorok gallyait használták ilyen célra. /A fák törzseit szerszámfaként hasznosította az uradalom: erről fentebb volt is szó./ Erősebb tél esetén, amikor a gally-járandóság nem volt elég, az uradalom barna vagy kőszén utalványozását is engedélyezte a raktárakból. A fogatosok, ha valamit távolabbról szállítottak ós délre nem térhettek haza, ebédpótlásra 16 deka szalonnát kaptak. Az állattenyésztési eredmény szerint a kocsisok minden leválasztott csikó után, a tehenészek a leválasztott borjak után egyegy pár bakancsot kaptak jutalmul. A gazdák, a magtáros, a kerülő, az elsőbóres, a gépészek, a traktorosok ós az iparosok beosztásuk szerint többet kaptak, mint a fentebb elősorolt szegődmónyes-illetmóny. Ez vonatkozott