Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

ték; a magtáros, gazda, kerülő és a hasonló, kisebb-nagyobb tisztséget viselők már külön konyhás, kétszobás lakásokban laktak. Az uradalom varjúlaposi asztalos műhelye készítette a famunkákat s az ő folyamatos jó munkájuknak eredménye az is, hogy minden ajtón kilincs és zár található, s eltűnt a hajdani madzaghúzás "rendszer". A húszas években az uradalomban a következő legalacsonyabb konvenció járt mindenkinek: 10 mázsa rozs, 4 mázsa búza, 24 kiló kősó, és mindehhez 60 pengő készpénz, az úgynevezett ángária. A rozsot havonta, előre osztották, a többit negyedévenként mérték, fizették, szintén előre. A konvenció kiméretése is a magamfajta segédtiszt feladata. Amikor már az új termésből következett a rozs kiadása, a róm. kath. plébániától megkaptam az egyházadó fizetésére kötelezettek névsorát: ennek megfelelően levontam a kiadásból s az összegyűlt rozsot eljuttattam a plébániára. Ha azt mondom, hogy 33 kiló rozs volt családonként az egyházadó, nem tűnik soknak, de ha azt számítom, hogy pl. arra a hónapra csak 50 ki ló rozsot kapott, mert a havi 83 kg-ból vonták le az egyházadót, akkor már ez mégiscsak jelentős elvonás. Egyébként azokban a gazdaságokban, ahol az uradalom egyben az egyház kegyura is, ott nem vontuk le egyházadót a cselédségtől. Ami a sót illeti: a kősó vasúti vagonban érkezett a görögszállási vasútállomásra, onnan az uradalom fogatai szállították be a varjúlapostanyai központi raktárba. Innen aztán az egyes gazdaságok szállították el magukhoz az igényelt mennyiséget. Ez a kősó szürke, mozsárban megtörve fehér lett. Megtör ve sósabb, mint a főtt só: ezért is hozatta ebben a formában az uradalom . A konvencióba beletartozott az állattartás is, uradalmi legelőn, uradalmi pásztorral: l-l tehén, üsző és borjú, valamint kocatartás évi szaporulatával. A szarvasmarhák téli takarmányszükségletét az uradalom ré