Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)
Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)
sebesítette az szüntelen-való fetrengésben. Holt meg elő-álomkor nyavalyás." jun. 20. /173. 1./ - Nyilván hasonlóan végezte a többi pestises is. Érdekes és megdöbbentő, hogy mig a sokóig elhúzódó szabadsógharcban kb. 85.000 ember halt meg, addig a pestisben 1708-11 között Magyarországon hozzóvetőlegesen 310.000, Erdélyben kb. 59 100.000 ember pusztult el. Ilyen csapások és tragédiák mellett nem csoda, ha az erdélyi menekültek, a felső-magyarországi nemesek, a katonák egy-egy megyében összezsúfolódva és "a menekültek tömegét még saját éhezésük árán is eltartani kényszerülő mezővárosok és falvak lakói - ahogy Bánkuti irja - egy reménytelen és kilátástalan helyzet megváltó végének, nem pedig tragikus, a nemzet sorsát hátrányosan elforditó napnak tartották 1711. április 30-át". 6 ^ Az Erdélybe visszatérőket Cserei 61 nem nagy lelkesedéssel fogadja, mondván, hogy jobban jártak, mint akik Erdélyben maradtak, mert ... "még azoknak van nagyobb becsületük" mind Erdélyben, mind a németek előtt. Valóban 1711 után még Szaniszló is hosszú ideig Torda egyik vezető személyisége ós az unitárius egyház főgondnoka volt. Majd Cserei keserű iróniával jellemzi szokott stilusában a szatmári békét; "Bolond magyar, aki ezután a német hüségiért magát öleti, fogatja, praedáltatja, hanem Ő is csak húzzon, vonjon, praedáljon, mert aki ördögnek szolgál, kinnal fizetnek annak. Átkozott amnestia, emiatt veszett örökké a szegény Erdély6 2 ország, ezután is amiatt vesz el végképpen". BEFEJEZÉS Szádeczky Lajosnak II. Rákóczi Ferenc Erdélyben c. irását olvasva találkoztam először a naplóiró Szaniszló Zsigmond nevével. A napló érdekességét számomra az növelte, hogy szinte ő az egyetlen, aki erről a témáról, az 1707-1711 közt Erdélyből kibújdosottakról ir. Valószinüleg a forrósok csekély számánál fogva ezzel a részével a szabadságharcnak, benne a menekült nemesség életével nemigen, vagy csak érintőlegesen foglalkoztak. Ebben megerősi-
