Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

tett Bánkuti Imrének a megállapítása; "a nemesség politikai nézeteinek változásáról még nem rendelkezünk reális képpel, kutatásunk mindeddig szinte kizárólag Rákóczi elképzeléseire, terveire összpontosított" Mégegyszer végigtekintve a leírtakat, a napló alapján főleg a tordaiak bujdosását - Szaniszlóék hétköznapjait - követhetjük végig; de mivel a Torda vármegyéből kimenekültek a Magyarországra kibujdosott erdélyiek jelentős részét tették ki, . igy Szaniszló leírását, - mivel ő egyébként is vezető szerepet töltött be és jól értesült a dolgokról - véleményét, állításait elfogadhatónak tartjuk, biztonsággal alkalmazhatjuk a tordaiak helyzetét a többi kibujdosott erdélyi vérmegyére. Tehát naplója alapján többnyire általánosítható következtetéseket vonhatunk le az erdélyiek budosásáról. A bujdosók életének a bemutatása, vizsgálata érdekes betekintést ad a Rákóczi-szabadságharc hétköznapjaiba. Bemutatja, hogy Rákóczinak milyen támasza volt az erdélyi nemesség körében, de amikor Rákóczi kiment Erdélyből s nemesi támaszának egyrésze menekültként követte, ez végül használhatatlanná lett számára 8 jelentős terhet jelentett a kuruc államnak. /A teher teljes nagysága - a jelenleg feldolgozott kevés forrás mellett - esetleg ujabb levéltári kutatásokkal lenne kiderithető./ Mai szemmel nézve talán meglepő, de megállapítható, hogy a kimenekült tömeget jól megszervezték, létrehoztak egy rendszert, amelyben ezeket az embereket letelepítették, eltartották, élelmezték és szinte a végső hatórig tartották bennük a lelket. Tehát egy olyan érdekes szervezési akció volt, amelynek igazi méretei csak az itt közölt részletekből derülnek ki, hiszen hórom éven keresztül több ezer menekültről gondoskodtak, minden nehézség mellett humánus módon, - mintegy példát mutatva a mai idők hasonló kérdéseinek. Dói látható a bujdosókban egyre inkább kialakuló emigrációs-pszihózis. Mig Erdélyben, hazájukban a fejedelemség ós ennek kapcson a kurucság ügye elevenen érinti őket, addig Magyarországon, világukból, gondolkodásukból kizökkenve, különösen a hosszan húzódó, majd egyre reménytelenebbnek látszó szabadságharc végóre mind a nagy eseményektől, mind pedig hazájuktól