Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

mol be a naplóiró. A követek október 15-ón gyűltek össze, először a bujdosó rendek beadták kérvényeiket, majd a kinevezett követek - köztük Szaniszló is - egyeztették a kérvényeket. Október 18-án "rOött be urunk ő Felsége igen későn 8 óra tójban éjjel". A fejedelem igyekezett ismét elsimitani az ellentóteket, javitani a bajokon, megfékezni a visszaéléseket. A kurucság ereje egyre gyöngül, ezért is lát fokozott erővel a rendteremtéshez. Javasolta, hogy "... az sok gonoszság zabolázására az statusok valami rövid törvényt csináljanak, mert az sok égre kiáltó vétek igen elhatalmazott; mely committáltatott /rábizatott/ itélőmester Samariai Péter uramnak". Majd a jószágügyek rendezésére került sor, melyben ugy döntöttek, hogy a háborús időkben pereskedés helyett békés uton rendezzék a szembenálló felek vitás kérdéseiket a tábla előtt.

41 /160. 1./ A máramarosi sóaknák harmadolásában - amit a bujdosók ellátására biztositottak - közreműködő tisztviselők felülvizsgálatára, ellenőrzésére vizsgálóbizottságot hoztak létre gr. Bethlen 42 János vezetésével. /159. 1./ Szinte meglepő, hogy a hadihelyzet rosszabbodásakor, a már dühöngő pestis árnyékában milyen határozott rendelkezések születtek, Rákóczi személyes jelenléte mellett. A fentiekből is jól látható a bujdosógyülések fontossága és azok menete. Az erdélyi vármegyék követei beadták a fejedelemnek az instanciákat /kórelmeket/, majd erre kijött a resolutio /határozat/. A fontosabb ügyek igy kerültek tárgyalásra-, s igy jutottak Rákóczihoz. A követek listákat, összeírásokat adtak be-, majd ennek alapján telepitették le, vagy telepitették tovább, illetve látták el a bujdosókat. A menekültek ügyeivel', az erdélyi dolgokkal, mint láttuk, Károlyi foglalkozott, sőt Károlyi távollétében felesége, ki 43 szintén támogatta őket. 1710-ben azonban már egyre inkább a hazatérés foglalkoztatta a bujdosókat. Ennek kapcsán irta Szaniszló 1710. április 44 13-án: "Küs-Varsányban ... beszéltem doktor Vízaknai urammal, nem biztatott az hazamenetel felől. Uramisten add jobb végét!" /169. 1./ - Majd 1710. június 28-án "Küs-Namónyban az bujdosó vármegyék gyűlésében" felíratták magukat azok - Szaniszló is -, akik cselédeiket be akarták küldeni Erdélybe. /Ugyanis a Ko-