Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

lozs vármegyeiek cselédeit, akik kérték, bebocsátották, passust is adtak./ Fejérből 38, Tordából Matócson lévő 6 gazda irattá fel magát. /172. 1./ Szaniszló bujdosótársa Almási is igy indult el Erdélybe* Oulius 4-ón a tótfaludi vármegyegyülósen azt végezték', hogy cselédeiket Erdélybe előre beküldik ós Vay Ádámtól paszszust kérnek. /173. 1./ Mint láthattuk, az 1710. január 22-i romhányi vereség után a jelentős gyűlések már megszűntek, utolsó jelentŐ3 próbálkozás a salánki gyűlés volt. Ezen az 1711. február 11-15. között tartott gyűlésen érdekes módon az erdélyi főurak, tanácsurak Rákóczi kérdéseire egyhangúlag felelték, hogy nem mentik fel fejedelmi esküje alól és boldogan hajlandók kitartani Rákóczi mellett, s ha kell-, amig csalódjuk ellátása biztosítva van, készek vele idegenbe kibujdosni. Ugyanakkor már 1710 júniusában cseié45 deik részére passzust kértek Erdélybe való beküldésre. Valószínűleg arra az irreális, túlzó, - bár a fejedelem kívánalmának megfelelő - magatartásról irta Szaniszló február 14-ón, hogy "Instantiát akarván adni boldogtalan állapotunk felől az fejedelemnek, nagy bajunk volt az urak miatt". /181. 1./ Ugyanakkor február 16-án "Praesidens Thoroczkai István uram több urak jelenlétében az urunk resolutióját bő beszéddel proponálta, melynek summája ez volt: az tehetetlen és más országban való menetelre alkalmatlanok/nak/ szabadság engedtetett magok conservatiójára". /181. 1./ Tehát Toroczkai beszéde ugy ís értelmezhető, hogy a fejedelem bucsut vesz az erdélyi rendektől s felmenti őket hűségesküjük alól, amint azt Orbán Balázs feltételezi?

46 S meg is indultak március 16-ón Erdély felé, 17-ón pedig követeket küldtek; "Budai Sigmond uramot másodmagával Qehreczíiriben generális Pálfi uramhoz passusórt", kik 22-én meg ín érkeztek tőle; "passust nem adott, hanem szabadságot adctt a bamanstelre..." /184. 1./ Mógegyszer, április 27-én "gyűltek be az statusok, Magyarországi és erdélyi exulansok /menekültek/ Szatmári az templomban..." s megkezdődtek a szatmári béke pontjaival kapcsolatos megbeszélések; "... érkezek Pálffl uramtól egy követ nénet. ur, ki által ..." /A napló itt megszakad/ /1986, 1./