Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

adódóan a be- és elvándorlás határterülete lehetett. Kalló az elvándorlási zóna déli határának közelében he­lyezkedett el. A város nemcsak az elvándorlás kiindulópontja lehetett, hanem helyzete, privilégiumai következményeként az ideiglenes, vagy végleges letelepedés célhelyének is számit­hatott. Megállapításunkat igazolják a források névanyagának egy­bevetése során kapott eredmények. Az 1699-es összeírásban 225. különböző családnév szerepel. 1720-ban 262 eltérő nevü refor­mátust különítettünk el, de ezekből csak 123-an élhettek a XVII. század végén, illetve korábban a városban. Figyelembe véve a más felekezetűek 27 %-os értékét, megállapíthatjuk, hogy az 1720-as népesség közel fele volt uj telepes. A vándor­mozgalom mérlege negatív, de csak 1707 után válhatott azzá. Megállapításunk helyességét az 1707-es összeiráson kivül több, 1718-ból származó tanúvallomás bizonyítja. Ezekből az derül ki, hogy valamikor 1708-1710 között a "város megégvén nem lakta 40 családnál több". Ugyancsak erre az időszakra esik a pestis­járvány, aminek pusztításáról közelebbit nem tudunk, de hatá­sában hozzá csak az 1739-1740-es hasonlítható. 1711-től a vá­ros közjogi helyzete is megváltozott, mert a vármegye fennha­tósága alá került. Mindezek alapján a népesség kicserélődése teljesen indokoltnak tűnik és könnyen magyarázható. Sajnos, a pestisjárvány áldozatait a vándormozgalomban résztvettek szá­mától elválasztani lehetetlen ! A református népesség századvégi névanyagának összehason­lítása az 1699-es és 1720-as listával a következő eredményt adja: - Az 1720-as népesség fele /53 %/ elköltözött vagy el­ pusztult . - A XVIII. század végi lakosság , egyharmada a XVII. század végén vagy korábban is a városban élhetett, tehát ősla­ kosnak számit . ' - A XVIII. század végi lakosság egyötöde 1699-1720 között közel 1/2-e pedig 1720 után telepedett le a városban . Az elvándorlás arányaira következtetni tudunk az 1714 utáni dicalis összeírások egyesitett névanyagának ós az 1699­es névsorban szerepeltek összevetése révén is. A dikális ös

Next

/
Oldalképek
Tartalom