Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

szeirásokban - s ezek kevésbé megbízható adatok - 137 betelepült nevével találkozhatunk, míg az 1714 előtt elvándoroltak 116-an voltak. Az anyakönyvek névanyagának segítségével pontosan a kétszeresét kapjuk ennek, de nem a számszerüség, hanem az arányok meghatározására törekszünk és azokat ezen a módon is érzékeltetni lehet. A 137 gazda 1699-1752 /utolsó dika felvételének éve/ között bármikor betelepülhetett. Neveiket ezért az anyakönyv 1720-as névanyagával vetettük egybe. 76 név azonossága azt mutatja, hogy a bevándoroltak 53 %-a biztosan 1720 előtt telepedett le a városban. A 137 betelepült közel fele ugyanakkor a későbbi időszakban kitelepült vagy kihalt, mert neveiket a századvégi anyakönyvek alapján készített névsorban nem találjuk. A dikális összeírások egybevetése igazolja az anyakönyvek alapján bizonyított és elképesztően nagyarányú népességcserét. Sajnos a nevek eltűnése nem jelenti az elvándorlás tényét, mert az 1739-1740-es pestis katasztrofális mértékű pusztításáról, mivel az 1736 utáni évektől az anyakönyvek hiányoznak, a megyei összeírás puszta létszóm adatán kívül nincsenek névsoros forrásaink. Forrásaink alapján azt mondhatjuk, hogy a vándormozqalom intenzitása a XVIII. század első harmadában végig magas fokú lehetett

. A jobbágyszökésekről készült megyei kimutatás adatai különösen az 1720-as évekig terjedő időszakot jelölik nagy intenzitásúnak . /A forrás értékelésekor szem előtt kell tartanunk azt, hogy Kallóban a jobbágyok szabadmenetelüek voltak./ Az anyakönyvek feldolgozásakor is azt tapasztaltuk, hogy a különböző mutatók, a születés-házasság-halálozás értékei a század első időszakában egyértelműen csökkentek, aminek magyarázatát bizonyosan a vándormozgalom mérlegének negatív voltában is keresnünk kell. Azt, hogy a bevándorlás nem tudta pótolni az elvándorlás okozta veszteséget, a tanács azon rendelete is szemlélteti, amelyben a gazdátlanul hagyott telkek használatbavételét engedélyezték 1723-ban. Végezetül még egy fontos eseményre kéli felhívni a figyelmet, mégpedig az 1739-1740-es pestisjárványra. Az áldozatok száma, mint arról már szóltunk, 827 volt. Jellemző módon