Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

5. Borló, keiét felé nyúló, az előbbivel vetekedő zordon éghajlattal, erdős, jó fanevelő, kiváló legelőjű, vadban igen gazdag és mészkövekben bővelkedő hegy. Alacsonyabb fekvésű részein és lejtőjén a ruthének lakóhelyekül irtásokat tettek, és mostanra már számos falut telepítettek. E tájról délfelé haladva előbukkanak: 6. A beregszászi és múzsaji és a benei, valamint a dél felé néző kovaszói hegyek. A lábuknál olyan szőlőt termesztenek, amelynek bora e megyében a legnemesebb fajta. Belsejükből kiváló minőségű malomköveket vágnak és kivált a beregszászi hegyekben a gróf Schönborn család, a muzsajiákban a Károlyi grófok, a kovaszóiakban a timsófőző társulat jeles haszonnal timsót főznek. Nekik külön-külön a kőfejtésre is lehetőségük és a vállalat fenntartására tőkéjük is van. E hegyek egymással szomszédosak és kapcsolódnak egymáshoz. A lentebb, délre fekvő hegyek közül említésre méltó: 7. A dédai, nemcsak azért, mert kiterjedésre is felveszi a versenyt a többiekkel, hanem azért is teljesen hasonló az előbbiekhez. Ugyanis mind bora, mind jeles timsó ja által — amelyet itt a báró Perényi Zsigmond által felállított és épített timsófőzőben nagy szorgalommal és eredménnyel főznek — is kiválik. 6- § A megye egyéb hegyei, a síkságra néző erdőségek A hegyek többségét a lakók, vagy a szomszédjukban lévő, vagy a közeleső falvakról nevezték el. Igen sok van belőlük, és nemcsak az erdőbeli haszonvételben, hanem legelőben és vadakban is bővelkedők. Az úgynevezett Verchovinán igen soknak teteje sík, s ezeken zabot vetnek és szénát kaszálnak/

1 A ligetek és berkek a síkságon sem hiányoznak. E tájon nem találni olyan falut, amelyhez nem tartozna valami erdőcske. Azt pedig külön dicsérettel el lehet mondani e megye erdőiről, hogy mindenféle, különösen pedig az alantabb fekvő hegyeken, kiváló dús fűtermők és barmok hizlalására alkalmasak. Ezért van az, hogy a falvakban mindenüt láthatók a juhok és egyéb barmok nyári és téli szállásai, az erdők között. A sertéseket — amelyeket az erdőkben egyenesen eladásra hizlalnak — vágásra keresik. Egyébiránt mivel a nyári legelők mellett a szénát is az erdőkben, ahol a fák ritkák és tisztások vannak, — ott szokták hagyni téli takarmányul.

5