Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

SZATMÁR VÁRMEGYE Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-satisticae inclyti Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum I. Budae, 1828. 360—371. 1. Magyarul Szatmár vármegyének, németül Satmarer Gespanschaft-nak. szlovákul Szatmárszka Sztolica-nak hívják. Nevét Szatmár szabad királyi városról kapta. Keletről Máramaros és Ugocsa, nyugat felől Szabolcs határolja. Délről Erdély határát érinti, északról Bereg és Ugocsa vármegye szomszédos vele. Magyarország leghosszabb vármegyéi között tarthatjuk számon, amennyiben teljes hosszában a 15, sőt néhol a 16 mérföldet is eléri, szélessége pedig 7—8 mérföld. A halban bővelkedő Szamoson kívül, amely észak felől délre haladva majdnem a megye közepén folyik végig, több kisebb folyó is öntözi. Nem hiányoznak, sőt sűrűn fordulnak elő az erdők és a hegyek. Az utóbbiak közt a legfőbb a Bükk-oldal, mely délről övezi, a Szamoson túl pedig a Fekete-hegy. A síkon megtelepült lakosok legnagyobb részt magyarok, akikhez szlávok, valamint mentesítésekkel megadományozott németek is csatlakoztak. Termékenység szempontjából nagy különbségek vannak ezen a tájon, néhol ui. homokos a szántóföld, másutt műveletlen, így nem nagyon alkalmas a nemesebb termeivények számára. Ezért leginkább a törökbúza terem nagy mennyiségben ezeken a helyeken. A borban szintén nagy a bőség, s e téren nagy az olcsóság, mivel a megye szélén majdnem minden hegy szőlővel van beültetve. Az egyéb gyümölcsökből hasonló a jövedelem. Állattenyésztés a legelők mennyiségének és mértékének megfelelően, különböző mértékben folyik. A vármegye négy járásból áll, melyek részint egy városról, részint egy tájról, vagy valamelyik közeli folyóról kapták a nevüket. Ezek: a nagybányai, a krasznaközi, a szamosközi és a nyíri járások. Városok Nagybánya, más néven Rivulus Dominarum, Asszonypataka Frauenbach, Melkabánya, 1142-ben II. Géza király idejében szász telepesekkel benépesített, majd I. Lajos korában, 1347-ben sok kiváltsággal és szabadalommal megajándékozott, végül sok keserves háború viszontagságai után a szabad királyi városok közé sorolt város. A Rivulus Dominarum nevet azért kapta, mert nemcsak maga a város, hanem az itteni bányák is, a királynék örökös birtokai voltak. Hogy a császároknak és királyoknak milyen kitűnő