Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

FAZEKAS ÁRPÁD: Kabay Jánosról (1896-1936) I. Szabolcs vármegye Dadái Alsó Járásának Szent-Mihály nevű községében az 1896. évben az utolsó előtti (341. sorszámú) születési bejegyzés az anyakönyv 451. oldalán a következő volt: „Kabay János Ferencz róm. kath., 1896. dec. 27-én a délelőtt 1/2 4 órájában született; apja Kabay József községi jegyző Szent Mihály 1096. házszám, 45 éves; anyja Deák Piroska, r. kath., háztartás, 35 éves" (a nyíregyházi Megyei Levéltár adatai). Kabay Jánosnak öt testvére volt, akik közül Péter ugyancsak gyógyszerész és József orvos lett. Kabay keresztapja (egyben anyai ágon nagybátyja is) id. Lukács Ferenc gyógyszerész rendkívül nevezetes közéleti embere volt Szent-Mihálynak, mert az első gyógyszertárán kívül a posta, az óvoda, a takarékpénztár, a műkedvelő színtársulat, az önkéntes tűzoltóegylet mindmind az ő alapítása. Sőt, még találmánya is volt: egy rendkívül gazdaságosan használható kaptár. Szükséges még szólni a genius loci-ról, illetve a szóban forgó Szent-Mihály község és a mai Tiszavasvári kapcsolatáról. Szent-Mihály vagy Tisza Szent-Mihály községet ecsedi Báthori András koronaőr, Szabolcs és Szatmár megyék főispánja alapította 1495-ben, amikor jobbágyait Ecsed várából idetelepítette és templomot építtetett Szent Mihály tiszteletére. A szépen fejlődő, de néhányszor el is pusztult települést rövid ideig a hajdú városok közé sorolták. 1787-től van írásos nyoma Szent-Mihály község kórházának, s ugyanekkor 3 szülésznője is volt. Orvostörténeti szempontból nagybecsű az 1757. évből származó szent-mihályi bába esküminta, amely a református hites bábák elé az egyiptomi „dicséretes" bábák példáját állította (Sőrés János Szent-Mihály község története, 1887., Debrecen város könyvnyomdája, 117. old.). Viszonylag fejlett egészségügyi ellátással rendelkezett a gazdag Szent-Mihály, amely még 1865-ben 7400 lakosával Szabolcs vármegye sorrendben második legnagyobb települése volt. A belügyminiszter 1906-ban adta a községnek a Büdszentmihály elnevezést az ország számos Szentmihály helynévétől való könnyebb megkülönböztetés végett. A Büdszentmihály melletti és régebbi alapítású Tiszabüd községgel 1941-ben történt az első egyesítés, ugyancsak Büdszentmihály néven. 1946-ban különvált a két község, majd az 1950. évi újraegyesítés után újból mindkettőt magában foglalta a Büdszentmihály elnevezése, amely helyett