Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Margócsy József. Az anarcsi Czóbel család iratai

is szoros barátságban, szeretetben élt a jóval idősebb nagynénivel, Minkával. Megfejthetetlen utalások, célzások, alkalmi gúnynevek, színes hosszú históriák olvashatók sűrű levelezésükben. Végig jellemző rájuk a túláradó kedv, az ugratási, gúnyolódási szándék, a vidámság. — Még élnek anarcsiak, akik emlékeznek feltűnően vékony, sovány alakjára, rokonszenves egyéniségére. — A Jósa András Múzeum munkatársai 1971-ben fölkeresték őt a nagyőri kastélyban, Stráskyban; az akkor fölvett beszélgetés magnótekercse egyelőre lappang. 5. 2. 2. 2. 1. 3. István, szül. 1894-ben, Nagyőrben. Levéltárunk Czóbel iratai között található az a kis, német nyelvű füzetlap, amelyik fölismerhetően Czóbel Istvánné (Miri) kézírásos fogalmazványa, a Vöröskeresztnek vagy más segélyszolgálatnak szánt kérvényhez. Eszerint a fiú ,,1914. IX. l-én bevonult. A fronton megkapta a kis ezüstöt és zászlós lett, bár tiszti iskolát nem végzett. Majd megkapta a nagyezüstöt. Sőt, 1915-ben az aranyra is fölterjesztették, de decemberben csak a nagyezüstöt kapta meg, másodszor. 1916-ban dicsérettel hadnaggyá nevezték ki. Az 1916. júl. 3-i offenzívában részt vett, 6-án megsebesült, s ekkor eltűnt a Fiú." — Anyja még 6—8 évvel később is reménykedett, hogy visszakapja 22 évesen elvesztett fiát, de hiába. 21. Emmi házasságából öt Huszár-gyerekről van tudomásom: . 5. 2. 2. 2. 2. 1. Loránd (1880—1895), . 5. 2. 2. 2. 2. 2. Magdolna (1881—1883), 5. 2. 2. 2. 2. 3. László, szül. 1884-ben. Érettségi után alaposabb tanulmányokat nem folytatott. 1912-ben Kolozsvárra házasodik, Szászrégen mellett Abafáján gazdálkodik felesége birtokán. A húszas évek elején Mocambiqueban oroszlánra vadászik: erről írt (Quanabari című) könyve különösen nagy gyönyörűséget okozott anyjának, mint erről Kis Margit tanúskodik (i. m. 250)) 1930-ban átjöttek Erdélyből és Felsőgagyon gazdálkodtak. 1935-ben Miskolcra költöznek, a-' gagyi ház porrá égett, a biztosító alig fizet, de mégis szeretnék újjáépíteni. (A vadásztrófeák Miskolcon maradtak!) — Nagy ünnepek alkalmával írt konvencionális levelek, a feleség Marie-Thérése családi beszámolóival, a hat unoka (József, Károly-Charlie, MáriaBaby, Erzsébet, Mónika, Ilona) ismétlődő szövegű köszöntéseivel nemigen tanúskodnak meghittebb családi viszonyról, még kevésbé támogatásról, segítségről. Más rokoni levelekből az tűnik ki, hogy ők maguk is sok anyagi nehézséggel küzdöttek a II. világháború idején. A családfőről 1943-ban még olvasható életjel. h 5. 2. 2. 2. 2. 4; Erzsébet, Éva, Eszter, Magda = Eliz, Elza (1886—1907). A szatmári és a pozsonyi zárdában nevelkedő leányról rokonszenves, elismerő sorok olvashatók a levelekben. • Súlyos tüdőbaján nem segített a családi aggódó szeretet, amely a parkban a tó partján, szellős, kényelmes kerti lakot is emeltetett neki. 5. 2. 2. 2. 2. 5. Zsiga (!), István. Gyulaházán született 1887-ben. A Zsig néven becézett legkisebb gyerek már a középiskolában sem tanult rendesen. Katonai pályára lép, de a huszárhadnagyságot a Noszty fiúhoz hasonló ügyek miatt abba kell hagynia 1912-ben. Az akkor kitört balkáni háború idején a török követségen ajánlja fel szolgálatait, de ott hűvös fogadtatásra talál. Erre Argentínába irányulnak tervei: ott keresnek jól lovagló és jól lövő művelt úriembereket, — mint nyilatkozza a Szabolcsvármegye c. nyíregyházi napilapnak. A riporter a gavallér Zsiga báróként címzi beszélgető partnerét. — Egy későbbi tudósítás szerint valóban oda is utazott, egy levelében beszámolót is küld a lapnak. Ott keményen kell dolgoznia, afféle marhahajcsár beosztásban s egyelőre nem valósultak meg a csillagászati nyereségek reményei. Ügyannyira nem, hogy három év múlva már az anyja intézkedéseiről tudunk: a kisvárdai bank útján küld pénzt, hogy segítse messzire szakadt fiát. Nem először, nem utoljára. Nyugtalanul bolyongott a világban. 1935-ben bátyja, László írja anyjának, hogy Zsig éppen akkor jött haza hosszabb utazásáról, „ismét tervei vannak", s az előző héten vált el akkori feleségétől. A család olykor már puszta érkezésétől is rettegett. 1937-ben váltói hamisított nagynénie-keresztanyja, Czóbel Margit nevére (akié az anarcsi, mind jobban fogyó birtok), de a nagyőri válasz a teljes elzárkózás, nem engedi magát zsaroltatni Margit, bármennyire fenyegetőzik is Zsig egy hosszú, érzelgős levélben a „kénytelen" öngyilkossággal. Erre az utóbbira, nyilván, nem került sor, mert van még róla hír. 1940-ben Budapesten él, újra házasodott, akkori felesége nemet nyelvű levele erről számol be Emminek, az anyósának 22. A Minka név eredete, anyakönyvi összefüggései nemigen érdekelték az életrajzírókat, lexikoncikk-szerzőket. Pedig, hogy ez a név merőben szokatlan, azt egy gazdasági vonatkozású levélből is sejthetjük. 100 évvel ezelőtt C. Minka kaptárokat rendelt Erdélyből az anarcsi méhészet részére. Erre válaszol előzékenyen a szállító Károlyi Gyula (Kolozsvár, Főtér 7.), Az 1889. jún. 26-1 levélben a cimzésmegszólítás ez: Tekintetes Czóbel Minka úrnak! 23. Bár Minka pályakezdésekor meglehetősen élénken foglalkozott sorban megjelent köteteivel a szakirodalom, átfogó ismertetésére, monografikus feldolgozására nemigen került sor. Az írónőről a legtöbbet abból a doktori disszertációból tudunk, amelyet Kiss Margit készített, Zsigmond Ferenc professzor biztatására, még a II. vh. előtt (C. M. Debrecen. 1942. 116 lap). Ez gondosan számba veszi Minka minden megjelent kötetét, közli azokat a családi történeteket, származási anekdotákat, amelyek a 30-as, 40-es években még élénken éltek az akkor már jóval nyolcvanon felüli írónőben és amelyeket készséggel bocsátott a doktorátusára készülő tanárnő rendelkezésére. Ráadásul érzékelteti azt a személyes hatást, varázst is, amelyet az anarcsi találkozásokkor, a személyes érintkezés során Minka gyakorolhatott a tanulmány szerzőjére. A disszertáció dokumentációja is olyan, amit egy disszertációtól méltán elvárhat az olvasó. (Ha idézem: K. M. disszertációjaként emlegetem.) Négy évtizeddel később jelent meg az előbbi bővített kiadása. Ebben a fáradhatatlan szerző hasznosítja új kutatásainak eredményét, amelyeket a nyíregyházi levéltárban szerezhetett, továbbá kitekint az 1942 utáni időkre, egy újabbkori anarcsi látogatásán szerzett tapasztalatokra, amelyeket régi szomszédoktól, egykori alkalmazottaktól kaphatott. (Dr. Kis Margit: C. M. Nyíregyháza, 1980 . 260 lap. Az erre utalás: „K. M. 1980." jelzéssel történik. A helybeli levéltári anyag bizonyos „tapasztalatait" közölte Tidrenczel Sándor, életrajzi vonatkozásokkal, adalékokkal (Cz. M. vallomása. Irt. K. 1978: 4. sz. — Cz. M. évfordui'oi. Sz. Sz. M. Kvt. Híradó 1978: 1—2). A szabolcsi helyzet ismeretében készítette hasznos, bár rövid összefoglalását Katona Béla. Dolgozatában a szakirodalomnak a felszabadulás utáni legfontosabb eredményeiről is hírt kapunk SzSzSz. 1977. 1:108—112. képpel). — Azóta jelent