Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Adattár - Henzsel Ágota: A nyíregyházi bokortanyák 1850. évi összeírása
Leggyakrabban a Kovács családnévhez került melléknév, az összeírás kilenc variációt sorol fel. A kettős családnevek alkalmazása sem volt elegendő, hogy egyértelműen megkülönböztethetők legyenek a birtokosok. A rokonság egymás közelébe, egy bokorba telepedett le, nem csoda hát, ha leszármazottaik között sok azonos nevű található egymás mellett. Az utónevek viszonylag szűk skálája is hozzájárult, hogy még gyakoribb legyen az azonosság. Ezért korjelző és egyéb megkülönböztetéseket is alkalmaz az összeírás, gyakran rövidítve: legifjabb, ifjú, idősb, öreg, illetve alsó, középső. A férfiak mellett asszonyokat is szép számmal összeírtak a tulajdonosok között. A szereplő 107 nő neve mellett mintegy 90 alkalommal jelezték, hogy özvegy. A férj halálakor tehát felesége, szülők hiányában pedig a kiskorú árvák (23 esetben) vannak tanya- és földtulajdonosként feltüntetve. Néhány alkalommal két név együtt került a tulajdonos rovatba. Testvérek, rokonok osztatlan birtoklásáról lehet szó. (Bogár János és György testvérek XXVII. P. 627.) Földbirtok A szállásföldek Nyíregyháza határában a várostól 2—3000 ölnyire kezdődnek, a rajtuk lévő tanyák pedig „a várost délről északra félkörben... nyugat felé szinte harmadfél mérföldnyi távolságra terjedve környezik" a korabeli mérnöki jelentés szerint 32 . A szállásföld összterületéhez a források 16—18 000 kh. közötti földterületet sorolnak 33 . Az 1850-es tanyaösszeírásban szereplő föld nagysága beleillik ebbe a keretbe: 1629 1/3 kötelet, azaz 16 293 kh-t tesz ki. A nyíregyházi gazdák földműveléssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkoztak. A bokortanyákat körülvevő szántóföldeket háromfordulós, ugarnyomásos rendszerben művelték. A kor szakírója így vélekedik: „ ... többnyire egyszeri szántásban vetnek, s trágyázás helyett gyakran kukorica alá használják földjüket... még nem azon vannak, hogy kevés földet, de jól mívelnének, hanem szeretnek sokat szántani.. ." 34 . A tanyás gazdák igyekeztek minél nagyobb földterületet szerezni. Szállásföld azonban nem volt korlátlan mennyiségben már a kezdeti időkben sem, a földéhséget a belső legelő egy részének évenkénti felosztásával enyhítették 35 . Az állattartás és legeltetés megoszlott a tanyák ugarföldje, a városi belső legelő és a bérelt puszták között. Pusztabérlésre azért volt szükség, mert Nyíregyháza határában nem volt hely külső legelőnek 36 . A város vezetői a birtokolható földmennyiség szabályozásával igyekeztek elkerül-