Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Adattár - Henzsel Ágota: A nyíregyházi bokortanyák 1850. évi összeírása
lakónak 22 . A tanyákon összeírt 910 családfő közül 537 rendelkezik városi házzal. Két esetben egy helyen két házat jegyeztek fel: (Szikora György és József X. P. 233. 23 ) (Hankószky János XXVIII. P. 659.) Az összeírtak 40 százaléka, 373-an 24 nem birtokolnak városi házat. Őket tekinthetjük tanyára költözötteknek. A számok igazolni látszanak a városi vezetés aggályait, bár óvatosnak kell lennünk a várostól való végleges elszakadás megítélésében. Akik önállóan nem tudtak városi házat fenntartani, szüleik, testvérük, vagy rokonuk házához kapcsolódtak, amit akkor kerestek fel, ha piacra, templomba, vagy ügyeik intézésére Nyíregyházára mentek. 1850-ben 902 tanyát számolnak össze Nyíregyháza határában. Néhány kocsma és malom is vegyül a gazdálkodók szállásai közé. Gyakori, hogy valaki két, sőt három tanyával is rendelkezik. Az előbbi csaknem 40 esetben, az utóbbi kétszer fordul elő. Az egy kézben levő tanyák legtöbbször egymás mellett, ugyanabban a palotában találhatók, de előfordul, hogy két különböző helyen 25 . (Súlyán Dániel XII. P. 259. és XXXIV. P. 762.) (Kovács Ferenc XXXVI. P. 825, 826. XXXVIII. P. 871.) Földjük több az átlagosnál, az egy kötélalj ritkaságnak számít, nem úgy a 4, 6 kötél. Kétségtelenül a tehetősebb gazdaréteg tagjai, akik első tanyájuk mellé még egyet tudtak szerezni. Az ismétléseket leszámítva 850 feletti a tanyával rendelkezők száma. Az összeírásban egy-két olyan személy is szerepel, akinek nincs tanyája, csak szállásföldje. így Kovács András és Kovács Sámuel (XIV. P. 315, 316.), akik valószínűleg Öreg Kovács Pál (XIV. P. 314.) fiai, s kevéske földjükön most kezdenek önállóan gazdálkodni. Az összeírásba felvett tanyák és városi házak vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy Nyíregyháza határában elterjedt a tanyán lakás. A folyamatosan itt élő béresek, cselédek mellé állandó jelleggel kiköltöztek előbb a gazda fiai, majd azok az önálló birtokosok is, akiknek nem volt módjuk külön városi házat tartani. Nyíregyháza vezető testülete igyekezett meggátolni, vagy legalább fékezni a kiköltözést. Tiltó, pénzbírsággal és testi büntetéssel fenyegető határozatai nemigen hoztak eredményt 26 . A tanács megelégedett volna a korábbi rend, az ideiglenes kinnlakás viszszaállításával is: tilalmát a „legszorgosabb nyári gazdászati munkák időszaka kivételével" értette 27 . A tanyára költözésnek gazdasági okok voltak a legfőbb késztetői. A földmüvelés intenzívebbé válása, a munkaigényes kapások térhódítása megkövetelte a tanyán való állandó jelenlétet. Elősegítette a szabaddá váló paraszti birtoklás is, amit korábban a városi statútumok korlátoztak 28 . Hozzájárultak az 1850. körüli nagymértékű kiköltözéshez a mostoha körülmények, amelyek a városi lakosságot erősebben sújtották.