Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Henzsel Ágota: A nyíregyházi bokortanyák 1850. évi összeírása

a birtokosok neve, illetve részben a földnagyság visszatérő adat, ami korlá­tozza az összehasonlítás lehetőségét. Számításba kell venni a Nyíregyháza egészéről készült összeírásokat, és egyéb iratokat is, amelyek áttételesen szolgálnak információkkal a tanyákról, tanyai népességről. Városi ház és határbeli szállás Az összeírás rovatai közül egymás mellé kívánkozik a szállások és a vá­rosi házak vizsgálata. Ezek adnak támpontot a kiköltözés mértékének meg­ítéléséhez. A város vezetői idegenkedtek a tanyára költözéstől, mert ez nehezítet­te munkájukat. A tanács megállapította, hogy „a külső határbeliekkel a közigazgatásnak és a tiszviselőségnek több baja van, mint a városiakkal..., mert a várostól több órányi távolságú helyeken laknak, s emiatt mind az adóösszeirási, behajtási, mind a közmunka, újoncozási s egyéb felsőbb rendeletek végrehajtása irányukban szinte lehetetlen" 16 , annál is inkább, mert az elszéledés akadályozza a rendeletek gyors kihirdetését. A tanyák Nyíregyházától való távolsága megnövelte a költségeket, amelyeket igye­keztek a tanyák lakóira hárítani 17 . Nem voltak kívánatosak a tanyák a közrend fenntartása szempontjá­ból sem, hiszen a lopások és egyéb kihágások épp az ellenőrizhetetlen ta­nyákon szaporodtak el, a tolvajok is leginkább ott találtak menedéket 18 . A tanyán lakás a hivatalos álláspont szerint a nép elvadulását, erkölcsi süllyedését eredményezi, az ott élők elhanyagolják az istentiszteletet és az iskolát, s „ilyetén módon mind magukat a vallás jótékony kihatásától, mind pedig gyermekeiket a köznevelés üdvétől elszakítják" 19 . A felsorolt gondoknál is érzékenyebben érintette a várost, hogy kiköl­tözött lakosai nem vettek részt arányosan a közterhek viselésében. A ta­nács a tanyára áramlás okát is a teherviselés, különösen a katonatartás előli menekülésben vélte megtalálni. Tény, hogy a vizsgált időpontban Nyíregyházára rótt katonatartás és újonckiállítás teljesítése próbára tette a város teherbíró képességét. Felsőbb hatósághoz intézett folyamodvány­ban kérték az egész megye helyett viselt katonatartási teher mérséklését, arra hivatkozva, hogy a lakosság nagy része elszegényedett, illetve 400 család városi házát, istállóját pusztulni hagyva tanyára költözött 20 . 1852­ben a járási főszolgabíró leirata pótlólag 15 újonc kiállítását kérte Nyír­egyházától. A terhes követeléstől szabadulni igyekvő tanács kérvénye em­líti, hogy a város néhány év alatt mintegy 4000 lakossal fogyatkozott meg, és saját újoncilletményét is csak nehezen tudta teljesíteni 21 . A tanyán élők számát az 1850-es összeírások alapján becsülhették meg, némi túlzással. Nyíregyháza lakossága ekkor 13—14 000 lélek volt, eb­ből mintegy 2600 fő, a lakosság csaknem 20 százaléka számítható tanya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom