Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

ták meg a képző szükségességét. Arról, hogy milyen legyén a szeminárium szervezete, a képzés tartalmi jellege, mennyi ideig tartson a képzés, hol szervezzék meg azt stb., végül a miskolci gyűlés hozott határozatot. A miskolci bizottsági ülés javaslata: önálló képző Nehéz megállapítani, hogy mennyiben volt érdeke a reformpolitika híveinek az a döntés, amely 1839-ben egyéves halasztást adott a kérdések érdemi megvitatásának. Az bizonyos, hogy az 1840. július 20-án Miskolcon megtartott bizottsági tanácskozáson rögzített javaslat — ,,A bizottság munkálata" — lényeges különbségeket mutat az 1839. július 5-i, ún. kassai javaslathoz képest, melyben még jelentősen érvényesültek a gömöriek elképzelései: a tanítóképzőt a szláv nemzetiségi törekvések érdekébe kívánták állítani, de legalábbis távol tartani a magyar nyelvűségért folytatott harctól. Ezzel szemben a reformpolitika támogatói (Hunfalvi — Vandrák — Némethy — Draskóczy) úgy akarták alakítani a képző szervezetéi., tartalmát, hogy az minél teljesebben segítse az ott képzett tanítók munkáján keresztül a reformeszmék megvalósulását, a magyar nyelv terjedését. Ilyen összefüggésben a reformpolitikáért lelkesedőknek és ellenzőknek egyaránt az lett a képzővel kapcsolatos legfontosabb gyakorlati kérdése, hogy hol kerüljön felállításra az iskola. Az 1840-es tervezet, majd annak elfogadása a július 21-én kezdődő miskolci kerületi gyűlésen, a magyar reformpolitika híveinek győzelmét tanúsítja. A bizottság javaslata alapján úgy döntöttek, hogy „ . . . a tanítókat képző intézet önállású, s más intézettől tökéletesen független legyen . . . nehogy bármellyikhez csatoltatván, ezzel valaha egygyé olvadjon s él-enyészszék, vagy ennek csupán toldalékául s pótlékául tekintessék, s különben is eléggé ellevén a tanítók iskoláinkban foglaltatva, segédtanításuk sikertelen maradjon".

44 Ezt a döntést pedagógiai indokok is támogatták, de következményei kedvező politikai feltételeket teremtettek az ügy reformpolitikai híveinek. — Az ebben az időben készült különböző iskolai szabályzatokban megfigyelhetjük azt a pedagógiailag helyes és indokolt törekvést, hogy a magyar közoktatási rendszer tagolatlan, szervezetileg összemosódó iskoláit határozottan elváló iskolafokokra és iskolatípusokra bontsák. Például 1841 decemberében a reformátusok tiszántúli egyházkerületének Debrecenben ülésező „tudományos küldöttségében" az iskolaügyről szólt b. Vay Miklós kerületi főgondnok. A készülő új iskolai szabályzatban meg kell szüntetni — mondta — az anyaiskolát, mint pedagógiailag rosszat. A kollégiumban ugyanis minden iskolafokozot összeolvad, zavarosan van együtt. Olyan iskolarendszer kell, amelyben az egyes iskolatípusok egymástól elkülönül-