Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

Á szervezés „szellemi feltételei"-bői Vandrák a képző megszületésének egyik legnagyobb akadályaként a „szellemi feltételek" hiányát jelölte meg. Indokolt volt azon aggodalma, hogy nagyon nehéz feladat lesz jól képzett tanárokat találni, akik közül kiválaszthatják a szeminárium megfelelő vezetőjét. A képző történetében végighúzódott és mindig nagyon nehéz feladatot jelentett a tanárok megválasztása. Legtöbbször a kedvezőtlen lehetőségeket voltak kénytelenek elfogadni. Az igazgatóválasztásra és problémáira később még visszatérünk. Itt arra kell rámutatnunk, hogy más vonatkozásban nagyon kedvezőek voltak az intézetszervezés „szellemi feltételei", A „tanítói szeminárium" szervezetének, tanulmányi rendjének kidolgozásában — ide értve a tananyagot is — a kerület, sőt mindkét protestáns egyház legkiválóbb tanárai és jeles politikusai vettek részt. Nemcsak az eddig már említett Némethy Pál miskolci gimnáziumi igazgató és Vandrák András, az eperjesi kollégium tanára, többször igazgatója, a kerület, sőt az egész ország egyik leghíresebb, pedagógiával elméletileg is foglalkozó képviselője, a Tudományos Akadémiának 1847 óta levelező tagja, később a jénai egyetem díszdoktora, hanem Tavassy Lajos, a reformkori pedagógusmozgalom vezető egyénisége, az 1840-es évek demokratikus iskolamozgalmának összefogója, az 1848-as egyetemes tanítógyűlés szervezője foglalkoztak a nyíregyházi képzővel és támogatták megalakítását. Az intézet szabályzatát kidolgozó kerületi választmányban, szervezési bizottságban 1838-tól vett részt Hunfalvi (Hunsdorfer) Pál is és a kerület több ismert pedagógusa: így Pelech János rozsnyói igazgató, Tomasek Pál lőcsei tanár. A szervezeti szabályzat tervezetét előkészítő bizottsághoz Vandrák Andráson kívül Terray Károly losonci ref. tanár, Erdélyi János barátja is küldött tervezetet. „Az ügy nagyban foglalkoztatta akkori jeleseinket" — írta Simko Endre az eperjesi képző történetében a század végén.

19 Az 1842-ben induló Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok szintén figyelemmel kísérte és támogatta a képzőszervezés munkáját. — Valószínű, hogy az 1347-ben meginduló oktatás végleges formájának kidolgozását Warga János a nagykőrösi kálvinista gimnázium tanára, később az 1848-as egyetemes tanítógyűiés alelnöke is segítette. Az 1847. július 4-én megjelent A népiskola-tanító képezdék tanterve című tervezetének hatása valószínű. A nyíregyházi tanítóképző felállításának története így szorosan hozzátartozik ahhoz a jelentős tanítói mozgalomhoz, ami a reformkor második szakaszában, az 1830-as évek végén és az 1840-es években jelentkezett hazánkban. Ez a mozgalom a közoktatás területén képviselte a reformpolitika gondolatait, törekedve arra, hogy a magyar iskolaügyet a reformeszmék szellemében átalakítsa. Ez a mozgalom képviselőin keresztül biztosította a legkedvezőbb „szellemi feltételeket" a képzőnek.

20