Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története
kolai ifjúsághoz a gimnáziumi tanulók is csak kényszerből — mert rossz tanulmányi előmenetelük miatt más iskolába tovább nem léphettek, vagy mert a szülők szegénysége miatt tovább nem tanulhattak — választották a tanítóságot. A tanítói pálya kényszerű választása az egyik legsúlyosabb hiányossága volt a főiskolák vagy gimnáziumok mellett szervezett képzési formáknak. Ehhez járult az egyoldalú elméleti jelleg. Ezt a két hiányosságot akarta megszüntetni és a szegény nép gyerekei közül népiskolai tanítókat nevelni Wimmer Ágost, aki Felsőlövőn szervezte meg iskoláját 1845-ben. Ö népiskola mellett alakította ki a tanítói szemináriumot és mintegy szervezetté és intézményesítetté tette a segédtanítói rendszerben lévő pozitív lehetőségeket. A népiskolai tanulók közül a legtehetségesebbeket az elemi ismeretek elsajátításával párhuzamosan pedagógiai ismeretekre is oktatta, és főleg nevelési gyakorlatot végeztetett velük. A tanítójelöltek Wimmer irányításával tanítottak is, majd a népiskola elvégzése után egy-két évig a Felsőlövőn megszervezett nevelőintézetben dolgoztak mint nevelök —• tanítók. Ezután kerültek különböző népiskolákba önálló tanítóknak. — Wimmer elképzelései a poroszországi, elsősorban a filantropizmus nevelő intézeteinek pedagógusképző gyakorlatát tükrözték. Eredményei országosan ismertek voltak a reformkor 40-es éveinek közepén. Kezdeményezések történtek máshol — például Szarvason — ennek a képzési formának a megvalósítására. A tiszai ev. egyházkerület levéltári iratanyagát, a kerületi gyűlés jegyzőkönyveit végignézve azt tapasztaltuk, hogy a tanítóképzés megoldásának ezen lehetőségeit egyaránt alkalmazták, illetve számításba vették a tiszai kerületben a képző megszervezésénél. Az önálló képző szükségességének pedagógiai indokaiból Az 1836-os kerületi iskolaszabályzat — mint idéztük — már valamiféle önálló vagy szervezetileg határozottan elkülönülő tanítói szeminárium fontosságáról is szólt. Némethy Pál 1842-ben a nyíregyházi képző felállításának körülményeiről írt cikkében így érvel: minden pályára előkészület szükséges. „Majdnem egyedül a tanítói kar az, melly legalább honunkban a protestánsoknál, minden előkészületek s üdvös gyakorlatok nélkül kénytelen terhes és mindenkinél fontosabb hivatásába lépni... : ' Akik tanítók lesznek sok mindent tanulnak, „ ... hanem az egyben mit legszükségesebb tudniuk, hogyan s miket kelljen majdan hivatalukban tanítaniok, szemügy oktatás, tanács és gyakorlás nélkül hagyatnak. Az anyaiskolákban előadni szokott nevelésoktatástan (pedagógica, methodica) valóban nem képezhet ügyes, alkalmatos tanítókat. .." Nem elég csak tanítani a pedagógus pá-
