Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Hebeny Zoltán: Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868–1914)
sakter teendőit is végzi, oktattatnak. Zugiskola végre még az is, ha a községben létező nyilvános felekezeti iskola daczára több család külön, bár okleveles tanítót tart." 63 A tanító megkülönböztet ún. dug-iskolát is, amely ,, . . . a hittanoda köpenye alatt szereplő oly ádáz és ravasz kígyó, mely veszélyesnek ugyan nem látszik, de azért kártékony; mar, pusztít, de csak lappangva" — olvashatjuk később. Az utóbbi „meghatározásból" egyértelműen megállapítható, hogy a zugiskolákat az izraelita vallású lakosok tartották fenn. Ezek főleg a frissen bevándorolt ortodox lakosság körében voltak életképesek — mint pl. Űjfehértón — és kifejezetten a ritus, a mentalitás, az értékrendek és a magatartások terén fenyegető asszimiláció ellen kívántak hatni. Már az 1870-es években az izr. zugiskolák mellett megjelentek az izr. hitoktató (thalmud thóra) iskolák is, amelyek több esetben hitoktatáson kívül más tantárgyakat is tanítottak. Ennek nyomán a VKM. több rendeletben megtiltotta, ill. szabályozta ezek működését. 1877-ben pl. a 20 521. sz. rendelet az izr. hitoktatásra szolgáló iskolákat engedélyezte, s azok bezárását csak abban az esetben írta elő, ha azokban a népiskolai tantárgyakat is tanítják. A VKM. 31 400/1877. sz. rendelete felhívta a hatóságok figyelmét, hogy a felekezeti iskolák még akkor sem minősíthetők zugiskoláknak, ha azok a törvény kívánalmainak nem felelnének meg. A 4910/ 1881. sz. és a 24 237/1881. sz. VKM. rendeletek ismételten leszögezték, hogy a thalmud-thóra iskola zugiskolának tekintendő és bezárandó, ha benne a hittanításon kívül más tantárgyat is tanítanak. Ilyen határozott rendelkezések ellenére az izraelita tankötelesek nem kevés száma mégis zugiskolában tanult. Szabolcs megyében az izr. tankötelesek beiskolázási aránya a fentebbi megállapítást kellően igazolja. Ugyanis az 1870-es évek végén az izr. tankötelesek több mint 40 százaléka nem járt nyilvános felekezeti vagy engedélyezett magániskolába. Az 1883—84-es tanévben is ezek aránya a 36 százalékot meghaladta és csak az 1892—93-as tanévre sikerült — a hatóságok szigorú intézkedései nyomán — ezt az arányt közel 10 százalékra csökkenteni. A vármegyei közigazgatási bizottság az izr. zugiskolák számának csökkentését, ill. megszüntetését a szülők bírságolásával, a tankönyvek, tanszerek, felszerelések elkobzásával, a zugiskolák bezárásával, sőt a „zugtanító" községből való eltávolításával igyekezett elérni. A fentiek igazolására a tanfelügyelői jelentésekben bőségesen találunk példákat. Már 1873. ápr. 4-én Kiss József tanfelügyelő a következőket írta az alispánnak: „ . . . Méltóztassék a kisvárdai alsó járás szolgabírójának, tek. Bónis Sámuel úrnak kötelességévé tenni, miszerint az 1868. XXXVIII. tc. kívánalmainak semmi tekintetben meg nem felelő következő zugiskolákat, melyek