Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Hebeny Zoltán: Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868–1914)

helyezték el. Ezek az iskolák voltak hivatottak arra, hogy a „magyar elem szupremáciáját" biztosítsák. Szabolcs megyében az állam által fenntartott elemi iskolák szervezése az 1370--es években kezdődött. Ezek létrehozását az iskolázatlanok nagy száma, a felekezetek és a községek szűkös anyagi helyzete, valamint az idegen anyanyelvű lakosság jelenléte indokolták. A megye területén nemzetiségi lakosság csak kis számban élt, melyek közül a kisebb csoportot az „oláhok" alkották, akik a megye délkeleti részén: Szentgyörgyábrány (1901-től Nyírábrány!), Nyíradony és környékén éltek. Nagyobb lélekszámban, főleg Nyíregyházán és a környező tanyavilágban éltek a „tótok", akik az 1773-as újratelepítéskor kerüllek ide. Az előbbiek zömmel a gör. katolikus, az utóbbiak pedig az evangélikus egyház hívei számát növelték. A szlovákok asszimilációja, elmagyarosodása a tárgyalt időszakban csaknem teljesen végbement, kisebb részük „beolvasztását" pedig az ev. egyház elemi iskolái eredményesen folytatták. Nehezebben haladt előre ez a folyamat a román nemzetiségűeknél, akik anyanyelvük megőrzése érdekében erős ellenállást fejtettek ki. Az első állami elemi iskolát 1873-ban Szentgyörgyábrány községben szervezték meg, melynek környékén román nemzetiségű lakosság is élt. Itt egy tanító működött. A minisztérium 1875-ben szervezte meg a következő állami iskolát Kisvárdán, melyet ideiglenesen, bérelt helyiségben helyeztek el. 1877 tavaszán azonban ,, . . . egy palotaszerű állami elemi iskola építése . . . megkezdetett, s jövő év iskolai év elejére rendeltetésének át is fog adatni, melyben 3 fi és 2 nő tanerő működik, s e tanintézet rövid idő alatt iparos iskolával fog egybekapcsoltatni" — olvashatjuk a korabeli dokumentumban.

38 Az iskola felépítése után a kisvárdai tankötelesek nagyobb része ebben az iskolában részesült oktatásban. 1882-ben pl. a település iskolába járó 506 tanköteles közül 125 fiú és 162 lány az állami iskola tanulója volt, akik „ ... nemek szerint elkülönítve 3—3 tanteremben 6 tanító által... a törvényszabta tantárgyakból kitűnő eredménnyel taníttatnak."

39 Az állami elemi iskolák száma 1895-ben Pusztabánházán és 1898-ban Kótájon megszervezett iskolákkal 5-re gyarapodott (a kisvárdai iskolát kettőnek számítva!). Az előbbi elhelyezéséről Bory Béla birtokos, míg az utóbbiról a kincstár gondoskodott. 1900-ban a Tiszalökhöz tartozó Fástanyán egy újabb állami iskola kezdte meg működését ideiglenes helyiségben, egy tanítóval. A végleges elhelyezésről, egy új épület felépítéséről báró Vay Arnold és Miklós, valamint Szomjas Gusztáv földbirtokosok — 1100 korona költséggel — gondoskodtak. Az iskola megépítése után 1901. szeptember 22-én 90 tanköteles gyermek vette birtokba az iskolát. Ugyanebben az évben a kisvárdai állami elemi iskolát 24 000 korona költségből i