Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Hebeny Zoltán: Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868–1914)

A fenti táblázatban szembetűnő, hogy az 1882/83-as tanévben a tanfelügyelői je­lentés az előző évi 17 ev. iskolával szemben csupán 8 elemi iskola létezéséről szá­mol be. Ez minden bizonnyal tévedésen alapul. Ugyanis az ág. ev. felekezet már az 1869/70-es tanévben 9 városi és 9 tanyai, azaz összesen 18 iskolát tartott fenn. Ezek­ben 18 rendes és 6 segédtanító 1410 ev., 39 r. kat., 23 g. kat, 12 ref. és 3 izr., ösz­szesen 1487 gyermeket tanított. 12 Az említett 18 iskola közül 17 elemi volt, egy pe­dig polgári. Az utóbbiban Pazar István és Szénfy Gyula tanított. Az iskolák száma az 1876/77-es tanévben is 17 volt, csupán az összetételben történt változás. Ekkor ugyanis a tanyai iskolák száma 10-re emelkedett, melyekben a következő tanítók dolgoztak: (tanyák nevei) Mátsánszky Sámuel (Felső-Badur), Tomasovszky Károly (Alsó-Badur), Kirtyán Mihály (Antal-bokor), Hrenkó András (Racskó-bokor), Válent Pál (Manda-bokor), Csernák János (Újtelek), Garay Márton (Nagycserkesz), Fábián Márton (Kiscserkesz), Vietórisz András (Sulyán-bokor), Mráz János (Henzsel). A vá­rosban dolgozó tanítók — a polgári iskola tanítóival együtt — a következők voltak: Stoffán Lajos, Mráz Károly, Zsák Endre, Rúzsa Endre, Gdovin Endre, Kabzsuda Dá­niel, Boczkó Lajos, Hudák György, Gerhard Soma (Sámuel), Szénfy Gyula, Pazar István és Gdovin János. 13 összesen tehát az ev. felekezet iskoláiban 24 tanító dolgo­zott. Mivel az 1881/82-es tanévben is 17 elemi iskoláról van tudomásunk, valamint a következő tanév iskolaszéki és tanítóegyleti jegyzőkönyveiben a tanitók és isko­lák számának csökkenéséről semmilyen bejegyzés nem található, továbbá az 1883/84­es tanévben feltüntetett 18 elemi iskola dokumentált, kellő biztonsággal állíthatjuk, hogy a kérdéses tanévben nem 8, hanem legalább 17 elemi iskola működött. Ezzel a megye felekezeti iskoláinak száma 255 helyett 264-re.módosul! Az egyes felekezeti iskolák számának változását tekintve megállapítha­tó, hogy a ref., a róm. kat. és gör. kat. iskolák száma fokozatosan emel­kedett a századfordulóig, míg az ev.iskolák száma 1877—1901 között vál­tozatlan maradt. Az izraelita elemi iskolák száma csekély mértékű emel­kedést mutatott. Ezek az adatok azonban önmagukban még nem tükrö­zik a felekezetek közötti iskoláztatási különbségeket. Ehhez meg kell vizs­gálnunk a felekezetekhez tartozó tankötelesek beiskolázási arányait is, melyhez az I. sz. melléklet ad segítséget. Ebben a tankötelesek száma mel­lett feltüntettük az iskolába járók és nem járók számát, valamint az utób­biak arányát százalékban is. 14-1,8 Az iskolázatlan tankötelesek felekezetek szerinti százalékos kimutatá­sából megállapítható, hogy közel 10 év alatt átlagban a reformátusok 9,10 százaléka, a róm. katolikusok 11,69 százaléka, az evangélikusok 12,70 százaléka, a gör. katolikusok 13,27 százaléka és az izraeliták 17.30 százalé­ka maradt távol az iskolától. Megfigyelhető, hogy az átlagokat az 1893-as év erőteljesen negatív irányban befolyásolta. Ebben az évben ugyanis a tankötelesek száma ugrásszerűen megemelkedett, s e megnövekedett ta­nulólétszámot a meglévő iskolák nem tudták befogadni. Míg az 1886— 1890 között az egy évre számított tankötelesek számának változása a r. kat.—g. kat.—ref.—ev.—izr. sorrend szerint +604, +235, +478, —83. +55, addig 1892—93-ban ez a változás +2270, +845, +481, +639, +317 volt; az egy évre számított átlagos emelkedés tehát 1886—1890 között 258, 1892—1893 között pedig 910 gyermek volt. A tankötelesek számának 1893­ban bekövetkezett ugrásszerű emelkedése két okra vezethető vissza, egy­részt az 1887-ben születettek nagy számára és a következő években a me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom