Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Hebeny Zoltán: A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében 1868–1900 között

kilátásba, ugyanakkor kimondta, hogy az iskolák „főkormányzó]a" a helytartótanács, amely a királyi tankerületi főigazgatók útján gyakorolja a felügyeletet. Alattuk álltak az esperesek, mint királyi felügyelők. A helyi közvetlen felügyeletet pedig a helybeli lelkészekre ruházta.(8) Ez utóbbi rendelkezést a protestánsok — autonómiájukra hivatkozva — nem fogadták el. A pesti nép és a márciusi ifjúság győzelmével megindult polgári forradalmi átalakulás létrehozta a polgári államot, megszüntette Ausztriától való függésünket s ezzel megteremtette az oktatásügy újjászervezésének legfontosabb politikai feltételeit. A polgári forradalom és a nemzeti szabadságharc idején (1848—49) a kötelező oktatással kapcsolatban két fontos javaslatot, nevezetesen az első magyar egyetemes tanügyi kongreszszus, valamint Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatát kell megvizsgálnunk. Az egyetemes tanügyi kongresszus dr. Tavasi (Teichengráber) Lajos, valamint az akkoriban szervezett Magyar Nevelési Társaság elnöke, Ney Ferenc felhívására 1848. július 20—24. között ülésezett Pesten az egyetem nagytermében. Ezen a hazai oktatásügy minden fokozata, felekezeti különbség nélkül, képviseltette magát. Az irányeszmék megvitatása után szakosztályokat és ezen belül albizottságokat alakítottak az egyes oktatási, nevelési kérdések megvitatására. A népiskolákkal foglalkozó albizottság munkálatai inkább a szervezési kérdésekre irányultak, de sürgették a tankötelezettség bevezetését, a fiú és lánytanulók elkülönítését. A nőnevelési albizottság tervezete már konkrétabban fogalmazott amikor a lányok számára 6—12 éves korig terjedő kötelező oktatást követelt. Egységesen meghatározták a tanügyigazgatás szervezeteit, és azt elsőfokon a nép által választott iskolatanácsokra, másodfokon a tanítók által választott tankerületi igazgatókra és harmadfokon a minisztertanácsra kívánták bízni, stb.(9) A nagy munkával összeállított javaslatot a Ney Ferenc vezette 25 tagból álló bizottság nyújtotta át Eötvös Józsefnek, az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének 1848. július 28-án. A javaslat azonban elkésett, mert Eötvös — a kongresszustól függetlenül — már július 24-én benyújtotta az elemi iskoláztatásról szóló törvényjavaslatát a képviselőházba. Báró Eötvös József törvényjavaslata alapjában hazai hagyományokra (pl. a Bezerédy-féle tervezetre) épült, de figyelembe vette a külföldi, főként a svájci és a francia mintákat is. A „Törvényjavaslat az elemi oktatásról" 4. §-a kimondja: „minden szüle vagy gyám . . . kötelesek gyermekeiket vagy gyámoltjaikat, ha nevelésökről háznál vagy magánintézetnél nem gondoskodtak, nyilvános iskolába járatni, mégpedig a fiúkat