Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

csak atyja halála után, 1691-ben foglalta el (Szirmay Antal i. m. I. Buda, 1809. 111. 1.). 1703. június 7-én Dolhánál Csáky Istvánnal szétverte az első kuruc parasztcsapatokat, október 9-én azonban Rákóczihoz csatlakozott. A fejedelem generális főstrázsamesterré nevezte ki. 1704. márciusában altábornagy, 1705. januárjában tábornagy. 1705. májusától tiszántúli vezénylő generális. 1705-ben szenátor. 1704-ben a Dunántúlon, 1705-ben a Tiszántúlon és Erdélyben hadakozott. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a trónfosztást támogatta. 1710-ben a kuruc hadak főparancsnoka lett. Az ugyanebben az évben lezajlott romhányi csata után azonban kilátástalannak látta a további harcot és a kibékülés útját kereste. 1711. április 30-án Rákóczi távollétében, hozzájárulása nélkül Pálffy Jánossal megkötötte a szatmári békét, s május 1-én Majténynál a kuruc csapatok letették a fegyvert. A béke létrehozásában szerzett érdemeiért III. Károly 1712-ben grófi rangra emelte és nagykiterjedésű birtokokkal jutalmazta. 1723-ban titkos tanácsos és lovassági tábornok, 1724-ben helytartósági tanácsos, 1734-ben a tiszántúli részek főparancsnoka, 1741-ben tábornagy. Mint magánember, gondos gazda volt, 1712-ben ő kezdte meg a svábság betelepítését Szatmárba. 1743. szeptember 8-án Erdődön halt meg. önéletírása (Magam életének s azalatt történt állapotoknak emlékezetes folyási, kiadta: Szalay Lajos. I—II. Pest, 1866.), érdekes naplóföl jegyzései, Rákóczival folytatott levelezése fennmaradtak (Magyar életrajzi lexikon I. Bp. 1967. 871. 1.). 5. 1657—1740. évi törvénycikkek. Bp. 1900. 523—525. 1. 6. Szirmay közlése szerint a jezsuitákat Szatmárra az ifjúság oktatása céljából 1634-ben Pázmány Péter telepítette (Szirmay Antal i. m. I. Buda, 1809. 208. 1.). ** Nyilvánvaló tévedés. Debrecen sohasem tartozott Szatmár megye joghatóságához. *** Az eredeti szövegben: Nagybánya, másként Kapnikbánya. Téves azonosítás. Kapnik, vagy Kapnikbánya önálló település volt. **** Az eredeti szövegben hibás németséggel: Hungarisch Neustatt(!) 7. Jegyajándék (res paraphernalis). Az az ajándék, amit a menyaszszony az eljegyzés, vagy a házasságkötés alkalmával a vőlegénytől, vagy annak szüleitől kapott. Első okleveles említése 1227-re megy vissza (Hazai okmánytár VIII. Szerk.: Nagy Imre. Bp. 1891. 20. 1.). Okleveles emlékeink különböző neveken említik, többek közt sponsalionak is nevezik. A jegyajándék kezdetben ingóságokat, főleg ékszereket, ruhákat jelentett, de előfordult, hogy pénzt, illetve ingatlan képezte az ajándékozás tárgyát (Magyar jogi lexikon IV. Szerk.: