Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)
Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról
13. §. Városi jövedelmek A városi kiváltságokból eredő jövedelmekből mindenki részesedik. Bár a pallosjog és útvámszedési jog gyakorlásából eredő jövedelmeket, továbbá a város jobbágyfalvainak szolgáltatásait és a királyok által adományozott egyéb hasznot a városi elöljáróság közcélokra szokta fordítani, olyan hasznot hajtó jogosítványok is vannak, melyeknek haszna az egyes polgárokat személy szerint illeti meg. így pl. minden polgár mentes a királyi határvámok alól, a városban mindenki szabadon mérheti ki borát, ami itt oly fontos jogosítvány, hogy nélküle e város polgárai meg nem lehetnek. 14. §. A szőlőhegyek A városban semmi állattenyésztés és gabonatermesztés nincsen, melyből a vonzáskörzetben eladható áru keletkezhetnék. Sokan azt sem tudják, hogyan kerül asztalukra a kenyér. A sütésre felhasznált kenyérgabonát más helyekről, főleg a szomszédos Erdélyből veszik meg készpénzen, miután saját határukban nincs gabonatermesztés. A város külső határából igen kis területet foglal el a síkság és a gabonatermesztésre ezt is alkalmatlanná teszik a rajta átfolyó patakok, illetve azok kiöntései. A határ többi része szőlőhegy. Az a dombos határrész, mely a várostól északra a Fernezely pataktól a savanyúvíz forrásig terjed, teljes egészében szőlővel van beültetve és szépen díszlik a Feketehegy alján. Az egyes szőlőhegyeknek a polgárok a talaj sajátosságaira utaló dűlőneveket adtak. így legelső a hegy oldalában a Nagyverem, ahonnét a város felé a következő szőlőhegyek lejtenek: Kisgebely, Konc vár, Stoly, Virághegy, Kőalja, Omláshely, mely a várostól jobbra elterülő Margóhegy oldalában fekszik. Innét sorban egymás után a forrásig a Vascsatorna hegye, Fendel, Décsen, Fejérút, Borspatak, Masdai másként Paprád következik. 15. §. Talajviszonyok A szőlővel beültetett hegyoldalak talaja tufával vegyesen részben fekete, részben vörös agyag, részben pedig apró kavics, mely a sok forrás miatt eléggé nedves. A szőlőhegyek általában déli fekvésűek és a folyamatosan emelkedő hegyoldalak következtében szélvédettek. És mivel délre néznek, nem árt nekik az északi szél. Néha ugyan törnek be a fiatal tőkékre ártalmas szelek, de ezek hatását csökkenti a délről örökké melegen tűző és a tőkéket növelő nap. így ezek sem veszélyesek, a velük járó ártalmakat kibírják a tőkék, sőt miután észak felől védve van-