Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

nak, (keletről nincs beültetve a hegytető), délről, majd nyugatról meleg napot kapnak, fokozódik a bor ereje és nő a mennyisége. Ebben persze az itteni talaj termékenysége is közrejátszik, ami jórészt abból fakad, hogy a sok patak megfelelő nedvességet biztosít, ezért a helyet akár Bacchus földjének is nevezhetnéd. 16. §. A szőlőművelés múltja Nem feladatom eldönteni, vajon a nagybányai szőlőművelés egyidős-e a bányászattal. Egy bizonyos: a szőlők sokszor pusztultak el, de mindannyiszor újratelepítették őket. Ügy mondják, hogy azokban az időkben, amikor a pogány törökök garázdálkodtak itt, úgy elpusztultak a szőlők, hogy sokáig semmi termést sem hoztak, mígnem a bajokból felocsúdó lakosság felújította őket. A nagyszámú népesség munkája nyomán most újra virágoznak, s a polgárok megélhetését a szőlőtermés mennyisége határozza meg elsősorban. 17. §. A nagybányai szőlőfajták Több szőlőfajtát termesztenek, de amiket leginkább kedvelnek, azt magyarul járdoványnak, kövérnek, illetve jánszőlőnek nevezik. A járdovány gyorsan nő, ellenálló, magasra nyúlik, bő termést hoz, fürtje hosszúkás, bogyója kerek és fehéres, kemény héjú, alig különbözik a Pozsony környékén termesztett lombard fajtától. A kövér éppen olyan, mint a soproni fehérszőlő, azzal a különbséggel, míg a soproni étkezésre is megfelel, addig, ha az itteni kövér szőlőt eszik, az hasmenést okoz. A jánszőlő a táj legkedveltebb szőlőfajtája. Leginkább a Várad környékén termesztett szerelemszőlőhöz hasonlítható, de termésének sajátosságaiban, ízében különbözik tőle. A jánszőlő ui. édesebb, bogyója zöldesebb, de épp oly nedvdús. Az itteniek főleg e három szőlőfajtának termesztésével nyerik bőséges bortermésüket. 18. §. A szőlő ültetése és termesztése A szőlőültetést úgy hajtják végre, ahogyan Szatmáron szokták, vagyis az egész tőkét egy szélesre ásott gödörbe teszik át, a vesszőket pedig legfeljebb két rűgyhöz hosszan hagyják a föld fölé nyúlni. Amikor ezek kihajtottak, a második évben is nőni engedik. Ekkor a vesszőket karikába tekerik és földbevert karóhoz kötözik, majd a harmadik és következő években annyi további karóhoz nyújtják, ameddig a szálvessző hosszúsága ér. Így egy-egy szál vessző hajtásait öt-hat karóhoz kötözve látod. Emiatt a szőlőkarónak 10—12 láb(105) hosszúnak kell lennie. Eh-