Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)
Adattár - Szilágyi Imre: Statisztikai források Nyíregyháza történetének kutatásához 1945 után
Megállapítások: 1969-ben Nyíregyháza volt a megye egyetlen városa. A IV. ötéves terv idején (1971—1975 között) évente átlagosan 3,4 százalékkal nőtt a népesség és 5,1 százalékkal a lakásállomány. Jelentősen fejlődött a kereskedelmi hálózat, nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, javult a lakosság ellátása. A város egészségügyi vonzása mintegy 300 ezer főre terjed ki (szakrendelés, kórház). Erősödött a felsőfokú központ jellege és feladatait magasabb színvonalon tölti be. 1975 végén a lakosság száma meghaladta a 91,3 ezer főt, évenként átlagosan 2823 fővel nőtt, elsősorban a bevándorlás révén. Más megyeszékhelyekhez viszonyítva alacsonyabb a népsűrűsége (a nagy külterületek miatt), az élveszületési arány (19,7 százalék) viszont lényegesen magasabb. Öt év alatt 6 milliárd forintot ruháztak be a szocialista szektoron belül. Az ipar részesedése 30 százalékos. Ebben az időszakban létesült a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának 4. számú Gyáregységének új telephelye, a Papírgyár, a 120 tonnás teljesítőképességű malom, a Nyírségi Nyomda, a Divatruházati Vállalat új üzeme, a Tejporgyár és a Tejüzem. A két nagy áruház. Befejeződött az Északi Alközpont III. szakaszának építése, megkezdődött a Jósaváros I—II. ütemének kivitelezése (az I. ütem már közel állt a befejezéshez). Folyt a Megyei Kórház rekonstrukciója, a Sóstói úton 200 ágyas pavilont helyeztek üzembe. Az oktatás tárgyi feltételei nagymértékben javultak. Üzembe helyezték: a Tanárképző Főiskola, a Tanácsi Továbbképző Intézet, a Közgazdasági Szakközépiskola, Kereskedelmi Oktatási Központ, a Szakmunkásképző Intézet új épületeit, és közel ezer kollégiumi férőhelyet. Átadták az új Megyei Könyvtárat. (I—IV. p.) Az ipari foglalkoztatottak 41 százaléka dolgozik Nyíregyházán, a nagyarányú (15 százalékos) fejlődés ellenére az ezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma alacsonyabb a megyeszékhely és a felsőfokú központok átlagánál. (Az arányos településfejlesztés következtében.) A helyi közlekedés, különösen a Jósaváros és a két ipari terület között volt körülményes a többszöri átszállás, a zsúfoltság miatt. 1975 végén a mintegy 15 ezer hektár mezőgazdasági területen 4 termelő- és 8 szakszövetkezet, valamint 500 egyéni gazda folytatott mezőgazdasági termelést. A szántóterület aránya kisebb, a termésátlagok általában alacsonyabbak voltak a megyeinél (főleg a szakszövetkezetek terméseredményei miatt). A megyeszékhely kereskedelmi hálózata nagyjából azonos fejlettségű, mint a többié. A két iparcikk áruház átadása növelte a város kereskedelmi vonzását, viszonylag azonban a középfokú központok (Kisvárda,