Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Szilágyi Imre: Statisztikai források Nyíregyháza történetének kutatásához 1945 után

(16,6 százalék) rendelkezett vízvezetékkel. A belterületen 110 fúrott kút adott ivóvizet. A vízműépítést 1961 májusában kezdték meg és a Kótajban az 1926 és 1952—1954 években létesített 7 kútra kívánták alapozni. A vízművet 8000 köbméter/nap kapacitásura tervezték, a csőhálózat hosszát 15 kilométerben határozták meg. Közkifolyókra épült elsősorban a vízellátás, 36-ot terveztek, általában 300—300 méteres távolságra egymástól. Még ekkor is Nyíregyháza volt az egyetlen megyeszékhely, amely nem rendelkezett központi vízvezetékrendszerrel. Kezdetét vette közben a város iparosítása. Az első igazán számottevő ipari üzem a Konzervgyár is ezekben az években épült. Megkezdődött a 300 ágyas Tbc Kórház építése is, amelyek együttesen a naponként termelt ivóvíznek 70 százalékát igényelték. A vezetésnek ez a helyzet nagyon feladata a leckét. Mitévő legyen? Az emberek tízezreinek munkahely, jó ivóvíz, de gyógyítási lehetőség is kellett. A válasz — nézetünk szerint is — csak egy lehetett, el kellett kezdeni mindhármat. Vállalni kellett — átmenetileg — a későbbi befejezést és kapacitásbővítést. El kellett azonban már akkor kezdeni annak az útnak a bejárását, amely később lehetővé tette a lakosság zömének közműves vízellátását. 1962-ben kezdetét vette a szennyvízcsatorna építése is. Hosszát nem egészen 6 kilométerre (5850 folyóméterre), azaz vízcsőhálózatának mintegy 40 százalékára tervezték. A deritőtelep kapacitása 10 400 köbméter. Az ivóvízhálózat hossza szükségessé, a deritőtelep kapacitása lehetővé tette a későbbi fejlesztést. Átmeneti megoldásként a szikkasztást és a derítést lehetett választani ott, ahol nem épült meg a csatorna. 215 A lakásépítés, lakásgazdálkodás helyzetéről Nyíregyháza városban. — Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár Megyei Igazgatósága, 1965. április 14. (4 p.) Ekkor már eldőlt az a kérdés, hogy Nyíregyháza stagnáljon-e, vagy fejlődjék. A 15 éves lakásépítési terv már mint fejlődő várossal számolt, és 8900 lakás felépítését célozta meg. Az elképzelések szerint ebből 8000-t állami erőből kellett létesíteni. Az írás olyan kérdéseket feszegetett, mint pl. hogy az akkori években tapasztalt természetes szaporodási és bevándorlási ütem mellett elegendő lakás áll-e majd rendelkezésre 1975-ben. (Évente ezer fővel nőtt átlagosan a város lakóinak száma.) Négy év (1960—1963) alatt csak 17,3 százaléka épült fel a 15 évre tervezettnek. A nagy „lemaradás" az állami erőből épülteknél volt. A tervezett magánerős lakások 60 százaléka (536) már ekkorra felépült. 1964. március 31-én 1820 lakásigénylőt tartottak nyilván. Igényjogosultságuk megoszlása a következő volt: romlakásban lakott 36 család;