Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Szilágyi Imre: Statisztikai források Nyíregyháza történetének kutatásához 1945 után

vélték. Mint régen, ezekben az években is más városok színházai — elsősorban a Debreceni „Csokonai" — tartották az előadásokat. Évenként 41—42 darabot mutattak be. Legtöbb — az előadások közel fele — a próza műfajba tartozott. Egy-egy előadáson évi átlagban 377 és 405 fő között volt a nézők száma. A komolyzene egyre nagyobb tért hódított. Három év alatt kialakult a színház állandó közönsége. A bérlettel rendelkezők száma 1960-ban 568, 1961-ben 532, 1962-ben 676 volt. A leglátogatottabbak az operettelőadások voltak. 213 Nyíregyháza város fejlődése és néhány problémája a számok tükrében. — Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár Megyei Igazgatósága, 1963. november 18. (18 p.) A város abban az évben ünnepelte várossá alakulásának 125. évfordulóját. A kiadvány bemutatja a város akkori területének kialakulását, amely 1952—1953-ban jelentősen változott. Azokban az években több mint 20 külterületi lakott helyet el, 4-et hozzácsatoltak. Ezek következtében a város területe 47 023 katasztrális holdról 27 867 katasztrális holdra, a lakosság száma 55 751 főről 48 382 főre csökkent. Az elcsatolt területeken alakult ki Kálmánháza, Nagycserkesz és Nyírtelek. 1962 végén már 50 800-an éltek a városban. A város lélekszáma növekedésének 1949 óta csaknem háromnegyede (74,1 százaléka) természetes szaporodásból származott. Az utóbbi három évben már a bevándorlás volt a jelentősebb, a növekedés 60 százaléka származott ebből. Békéscsaba kivételével azonban minden más megyei székhely lakosságának száma jobban nőtt, mint Nyíregyházáé. A keresők aránya 44,2 százalékról 50,1 százalékra nőtt a két népszámlálás között. Elsősorban az ipari keresők száma és aránya nőtt. 1962 végén 6100-an dolgoztak a város iparában. Az idényjelleg erősen érződött a foglalkoztatottak számában. Egyre nőtt azonban az olyan üzemek létszáma, amelyek állandó foglalkoztatás lehetőségét kínálták (Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat, Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Ruggyantagyár). Már a városon keresztül haladtak a fával és más ipari nyersanyagokkal megrakott vasúti kocsik. A város alatt húzódott az Erdélyből jövő földgázvezeték, üzemben volt a tiszalöki erőmű és közel haladt el a „Béke" villamossági távvezeték. Az építőipar számottevő erővé fejlődött. Ebben az ágazatban volt a legtöbb (négyezer főt) foglalkoztató vállalat, az Állami Építőipari Vállalat. Megjelentek a toronydaruk, a kis- és középblokkos előregyártott elemek használata terjedőben volt. A mezőgazdaság szocialista szektora lényegesen megerősödött. 1963