Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Horváth Gabriella: Új fénykép a „boldog ember”-ről

Aki számonkérte tőle, milyen volt a kisbíróság Magosligeten és ő miért hagyta abba. íme: a kisbíróság Magosligeten. A KISBÍRÓSÁG „Két esztendeig voltam kisbíró, mindent mettróbáltam (megpróbáltam), nem érdemes, mert nem fizettek. Nagy trapa van avval mindennap, mindennap. 160 pengőt fizettek egy esztendőre, a kevés. Mellékes á nem, nem lehetett keresni. Van az a ződkeresztes cukor, de már három hónapja nem adják ki, mert azt ajándékba küldik, s levonják a jegyzők a cukor jegy ékből. Akinek adnak ződet, azt levonják a jegyből. Cukrot meg nem adtak három hónapja, mert a cukrot ki adták augusztusig, s most megint le akarták vonni, de a jányom azt mondta: minek vonják le, ezt se kapják, meg azt se. Van nálunk egy goromba jegyző. Tardy Béla. Én nem tudom honnan való, családos, gyereke nincsen, nem egészen ojan fiatal, közepes, lehet ojan 43 éves. Kisbíróskodás. Ügy tetszik tudni hát, reggel nyóckor elmegy az ember a községi bírónál, nincs é valami. Minden héten kétszer át kellett menni az irodára, Kispaládra. Tiszabecsen meg a posta. A postát a kisbíró hordja, mert nincsen postás. Minden második nap a postára, kedden, csütörtökön és szombaton, kétszer meg Kispaládra. Valami levél jön, amit vinni kell. Vót ojankor, hogy háromszor is, jöttek a behívók, el kellett vinni azt is. A nyáron nem kellett, mert nem vótak ojan nagy behívások. Juj, nekem annyi bajom vót, még a feleségem is, nem győztem magam. Nincs is nálunk csak három tartalékos. Tavaj nálunk is katonaság vót, egy zászlóalj ... össze-vissza voltak házakhoz, meg az iskolába vótak, éppen úgy bevégződött az iskola, mikor jöttek a katonák. Most minálunk sincs tanító, állás nélkül van az iskola. Nem jelentkezik senki, mindenki államihoz akar menni. Kisasszony tanított, de az most elment Erdélybe, az református lány volt. Két éve vót, mert a pap jánya vót, a mi papunké, most már az is kinevezést kapott, állami kinevezést. Nyugdíjasok lettek. Nem nagyon származtak el (a faluból emberek). Minden messze van, alispáni hivatal, minden, messze van. Gál Endrének annyit imádkoztam, hogy legalább is tőtésürnek (töltésőrnek) tegyen meg. Egy van nálunk, útkaparónak. De az is elnősült, úgy jutott hozzá.