Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Németh Péterné: Adatok az 1918–1919. évi forradalmak beregi történetéhez

ra, hogy ennek megtagadása nem csak állásvesztéssel jár együtt, hanem a Csehszlovák Köztársaság területéről való kiutasítással is.(12) A fent említett két esemény következménye, hogy a magyar tisztviselők a kiürített területre(13) vonultak vissza, és önálló közigazgatási egységet hoztak létre. Erre nem csupán az késztette az ezen a részen összegyűlt tisztviselőket, hogy revíziós törekvéseiket hangsúlyozzák, hanem az is, hogy a magyar közigazgatásnak ez a területe mindkét oldalon el volt vágva a magyar állami szervektől, egyrészt a csehszlovák, másrészt a román közigazgatás és katonai erők által. Vasúthálózat ugyanis csak Budapest—Sátoraljaújhely—Beregszász vonalon épült ki Beregszászig, a másik oldalon Nagykároly—Mátészalka—Vásárosnamény vonalon Záhonyig, de Beregnek csak Vásárosnaményban volt vasútállomása^ 14) A vásárosnaményi Tisza-hidat viszont a románok felrobbantották, így folyón át való közlekedés nehézségekbe ütközött. Hozzátartozik még a képhez, hogy Gergelyi—Jánd—Ugornya—Csaroda—Tákos térségében még kövesút sem volt. Mindez súlyos ellátási és közlekedési problémák egész sorát idézte elő. 1919 decemberében a magyar területre átköltözött Bereg megye törvényhatósági bizottságának tagjai közgyűlést tartottak Beregsurányban, amelyben kimondták, hogy Csarodát jelölik ki a megye ideiglenes székhelyéül.(15) Vajon miért esett a választás erre a nem túlságosan népes községre? Valószínűleg központi fekvése volt az ok, ugyanis Csaroda egyaránt közel esett Beregszászhoz és a Tiszahát más községeihez is. Azonban az alig több mint 1000 főnyi lakosú község — bármennyire is megtett minden tőle telhetőt — nem volt alkalmas ennek a funkciónak még az ideiglenes ellátására sem. Miután a románok kiürítették a Tiszántúlt és Gulácsy István (1918 december végéig beregi alispán, akit politikai okokból nyugdíjaztak) ismét átvette a megye vezetését,(16) első intézkedése az volt, hogy Tarpára helyezze át a megye ideiglenes székhelyét. Abban a kérdésben azonban nem volt vita, hogy mind Csaroda, mind Tarpa csak átmeneti megoldásként jöhetett számításba. Az alispán a belügyminiszternek 1920. május 3-án kelt levelében rámutatott, hogy se a hivatalok részére alkalmas, se a tisztviselők és családtagjai részére megfelelő lakások nem állnak rendelkezésre.(17) Az itt összegyűlt tisztviselők száma ugyanis aránytalanul nagy volt az igazgatásuk alatt álló területhez viszonyítva, hiszen a megyei gárda nagy része itt sorakozott fel, s mindegyik kapott valamiféle beosztást. Amint várható volt a Tarpára való költözés nem oldotta meg az elhelyezés problémáit. Az egyik vezető közigazgatási tisztviselő a következőképpen írta le a tarpai viszonyokat: „Az állami iskola egyetlen termében dolgozott az egész alispáni hivatal, az Államépítészeti Hivatal, a Tanfelügyelőség, sőt ott volt