Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Filep János: Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948–1950

A kiküldött aktívák és a helyi pártszervezetek segítségével 1949 elején széles körű tisztújítást végeztek az EPOSZ-szervezetekben. Helyenként teljesen kicserélték a vezetőséget. A tisztújítás után a vezetőségekben az MDP-tagok aránya megközelítette az 50 százalékot. Leveleken például 13-ból 10, Szamosszegen 7-ből 4 fő volt MDP-tag.(34) Ez azonban túlzás volt, ami elsősorban a pártvezetés és irányítás helytelen értelmezéséből fakadt. Voltak olyan szervezetek is, ahol különböző szankciókat foganatosítottak a munka megjavítása, a fegyelem megszilárdítása érdekében. A jánki szervezetből 4 tagot zártak ki, és a titkár a következőket írja: „A taggyűlés elhatározta, hogy csak olyan tagokat fog felvenni a szervezetbe, akik komolyan akarnak szervezeti életet élni. Elhatározta és jegyzőkönyvbe foglalta továbbá a taggyűlés, hogy a gyűlés ideje alatt nem dohányzik, a taggyűléseket vasárnap este 8 órakor tartja. Aki 8 óra 10 perc után jön, az elkésik. Aki háromszor elkésik, intést kap, aki a taggyűlésen háromszor igazolatlanul nem jelenik meg, azt a szervezetből kizárjuk. Fegyelmi bizottságot szerveztünk, amelynek feladata éberen őrködni minden tagtárs fegyelme felett."(35) Kótajban 18 tagot figyelmeztetésül egyhónapi időre zártak ki. „Ez a kizárás — írja a szervezet titkára — azért lett szükséges, mert a magaviseletükkel állandóan zavarban tartották a gyűléseket és egyéb fontos megbeszéléseket. Reméljük, hogy a kizárás megfenyíti még azokat is, akik az EPOSZ teljes menetét még zavarni akarják."(36) Az említett példák, ha talán túl radikálisak is az ifjúsági szervezethez, de egyben mutatják azt a törekvést, melynek eredményeként 1949 tavaszán az EPOSZ-szervezetekben pezsgőbbé vált az élet, megyeszerte általános fellendülés bontakozott ki. A pártszervezetek segítsége is hatékonyabbá vált. Ahol nem volt külön ifjúsági ház, ott a párthelyiség nyújtott otthont a fiataloknak. Az EPOSZ-gyűléseken legtöbb esetben a helyi párttitkár, vagy egy vezetőségi tag vett részt. A pártszervezet ellenőrzése azáltal is biztosítva volt, hogy a szervezet helyzetéről, munkájáról készült havi jelentéseket a párttitkárnak is alá kellett írnia. A pártszervezetek saját ügyüknek kezdték tekinteni az ifjúsági szervezet munkáját, amely kedvezően éreztette hatását. Különösen élénk tevékenység bontakozott ki az 1949. évi országgyűlési választások idején. Az EPOSZ-szervezetek politikai—agitációs munkája kiszélesedett, eljutott azokhoz a fiatalokhoz is, akik a szervezeten kívül voltak. A szervezetek megváltozott helyzetét, az elért eredményeket jellemzően tükrözi a ligetaljai járásból küldött jelentés: „ ... A választási kampány alatt szervezeteink megerősödtek. Ott, ahol