Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Filep János: Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948–1950

ifjúság egy részét az EPOSZ hatásköréből. Ez annál is inkább súlyos volt, mert a FISZ megyei szervei korábban kiadott nyilatkozatukban azt közölték, hogy egész tagságukkal beléptek az EPOSZ-ba. Ennek értelmezése és végrehajtása viszont az alapszervezeteknél nem mindenütt volt egyértelmű. Ezek a jelenségek természetesen nem gátolhatták meg az EPOSZ szervezését, csupán helyenként késleltették, vagy a kibontakozást nehezítették. Az események végül is azt bizonyítják, hogy az 1948 tavaszára kialakult falusi hangulat megyénkben is kedvezően hatott az EPOSZszervezetek alakítására. Az egyéb tényezők mellett nyilván ez is hozzájárult, hogy a szervezés gyors ütemben, lendületesen folyt, és az alakuló ülések viszonylag zökkenőmentesen zajlottak le. Az ütemre jellemző, hogy május 30-ig Szabolcs-Szatmárban 169 EPOSZ-szervezet alakult, melyek hivatalos bejelentést nyertek.(23) Nyilván a szervezetek száma ettől több volt, csak a bejelentések késtek. Forrásaink tanúsága szerint a vezetőségek megválasztása nyilvánosan, a jelenlévők teljes egyetértésével történt.(24) A vezetőség szám- és funkció szerinti összetétele váltakozó volt, a szervezet taglétszámához igadozott. Tímáron például 15, Nagyhalászban 18 tagú vezetőséget választottak.(25) Az volt a cél, hogy az ifjúság minden rétege képviselve legyen a vezetőségben az arra leginkább alkalmas és köztiszteletben álló fiatalokból. Ami azonban az alkalmasságot és rátermettséget illeti, nem mindig sikerült a legjobbakat kiválasztani. Ez azután később az egész szervezet munkájában is negatívan jelentkezett. A falusi értelmiségiek közül a fiatal tanítók is helyt kaptak a vezetésben, sőt Geszteréden Hajdú Sándor református segédlelkészt választották sport- és kultúrvezetőnek.(26) Benk községben pedig az alakuló ülés a jelenlévő Csatáry Gyula református lelkészt kérte meg, hogy „szellemi irányításával legyen továbbra is az ifjúsággal, a tapasztalatait fordítsa ezután is az ifjúság felemelkedésére."(27) Az ilyen és hasonló jelenségek elsősorban a falu sajátos viszonyaiból, politikai és társadalmi helyzetéből, vallási beállítottságából fakadtak. A felszabadulás előtt az ifjúság nevelése a „Levente Egyesület" és az egyház kezében volt. A falusi dalárdák, szín játszókörök leginkább az egyház kebelében a pap, vagy a felekezeti tanító vezetésével működtek. Az egyház továbbra sem akart lemondani az ifjúságra gyakorolt befolyásáról. E tradíciókat figyelembe véve jobban érthetővé válik, hogy miért akarták még 1948-ban is helyenként a papra bízni az ifjúság nevelését. A teljesség kedvéért nem feledkezhetünk meg a fiatalság politikai felkészültségéről, a felszabadulás után létrejött egyes ifjúsági szervezetekben kialakult búsmagyarkodó és részben reakciós szellemről sem. Ezek